A barátság az egyik legjobb orvosság! Meg a nagyi húslevese...
Két héttel ezelőtt beköszöntött az ősz. Akkor hívtam fel Katát, a legjobb barátnőmet, hogy mi újság, és hogy merre fogunk a hétvégén pörögni. Elindítottam a hívást, kicsöngött, vagy 5-ször, mire felvette. A vonal másik végén elhaló hangon valaki csak ennyit mondott: "Hallo..."
"-Halló, Kata, te vagy?
-Igen! Ki nem hagy gyógyulni?
- Kata, én vagyok.. Mi van veled?
-Bekaptam valami vírust, vagy bacit. 39 fokos lázam van, itthon vagyok és döglődöm.
-Rendben, azonnal indulok hozzád!" - és már le is tettem.
Fogtam magam, beültem a kocsiba és kimentem a piacra. Vettem almát, mert abban sok az A, B, C-vitamin. Vettem körtét, mert sok C-vitamin és K-vitamint is tartalmaz. Vettem még szőlőt, amiben található B1, B2, és K vitamint, de folsav is. Vettem még zöldpaprikát (C-vitamin), paradicsomot(jó kálium és magnézium-forrás) és savanyú káposztát. A leveszöldségeket sem hagytam ki.
Aztán még vettem husit, meg tojást is, illetve a kedvenc kofámtól házi tésztát, bevágódtam a kocsiba és irány Kata. Odaértem, felcsöngettem. Háromszor... Nagy nehezen a negyedik, 20 másodpercig tartó csengetés után beengedett. Felballagtam a másodikra, és bementem.
"-Mit akarsz? Nem látod, hogy beteg vagyok?
-Bocsi, csak eljöttem, hogy meggyógyítsalak. Hétvégén bulizni akartunk, és azt szeretném, hogy addigra összeszedd magad!
- Nemár, inkább hagyjál meghalni!
-Elég! Tudom, hogy te olyan beteg vagy, akár egy férfi! Nyafogsz, sajnáltatod magad... De majd én gatyába rázlak! Spuri vissza az ágyba, főzök neked egy finom levest. Addig meg kapjál be egy lázcsillapítót, mindjárt főzök egy teát!
-Ok, megadom magam."
Kata visszabújt az ágyba én pedig csináltam neki egy gyömbérteát, csepegtettem bele citrom levét, meg egy kanál mézet is. Megitta és volt egy nyugis órám, mert bealudt. Mire felébredt, elkészült a finom csirkeleves, bevittem neki.
"-Ez meg mi?
-A nagyim-féle húsleves: jó sok husival, zöldséggel, házi tésztával.
-Hm. Egész jó."
Mire Kata tányérja kiürült, a hangulata is egyre jobb lett. Visszatért az arcszíne és már nem vöröslött a láztól, hanem szép normális rózsaszínű arca volt. Az erő is visszatért a testébe. És az utolsó kanál leves után még egy lájtos mosollyal is megdobott. Megörültem, mert utálok veszíteni! :)
"-Kérsz még?
-Nem, köszönöm. Nagyon finom volt!
-Örülök. A maradékot beteszem a hűtőbe, és hagylak pihenni. Maradjak? Kérsz valamit?
-Nem, inkább pihengetek.
-Oké, majd kereslek! Puszi!"
Estefelé felhívtam Katát! És csoda történt! A nagyi húslevese már majdnem meggyógyította! Úgyhogy jöhet a második szint. Újra átmentem Katához, és tovább kúráltam őt (meg persze magamat - bár én nem is voltam beteg) egy kis forralt borral. Nagyon szeretem a forralt bort. A sok finom fűszert: fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, borsot... és a leánykát... igen, azt, azt, az egrit! :) ) Borozgatás közben filmet néztünk és zenét hallgattunk, és bár nem úgy, mint fénykorunkban, de sokat nevetgéltünk. A bor elfogyott én pedig hazamentem aludni. A bor jól elnyomott... Aznap nem igazán kellett ringatni....
ZZZZZZZ
Mi ez? Még csak 8 óra van, szombat... Ki a fene akar ilyenkor meglátogatni? Nem adja fel, felveszem a kagylót. "Kedvesen" belekiabálok:
"-Ki az?
- Hello, Kata vagyok. Jó reggelt, hétalvó! Hoztam kávét, gyere le érte!"
Bár az orvos 4 napra kiírta, én egy nap alatt "meggyógyítottam" az amúgy morgós Katát!
A barátság az egyik legjobb orvosság!
