A MÉHEK NAPJÁt 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. E napon országszerte mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal várják a méhészek az érdeklődőket. A méhek legtöbbje alig ismert. A legkisebb a törpeméh (Trigona minima), ami körülbelül 2,1 mm hosszú. A legnagyobb a Megachile pluto – kifejlett egyedeinek hossza megközelíti a 39 mm-t. Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a karcsúméhek (Halictidae) családjába tartoznak. Legismertebb fajuk a háziméh, amely több más fajhoz hasonlóan mézet termel. Életmódjuk A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú proboscedisszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb. A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, és a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől. Érdekességek: - Nászrepülés A fiatal anya kelése után néhány napos korában tájoló repülést, majd több nászrepülést végez. A párzás a levegőben történik, sokszor több kilométerre a méhcsaládtól, egy un.heregyülekező helyen. A nászrepülésre általában 11 és 17 óra között, derült, szélcsendes napon kerül sor. A nász a herék számára végzetes, mert nemző szervük a párzást követően kiszakad. A méhanya a hímivarsejteket egy zacskóban, az un.magtarisznyában gyűjti. Amennyiben a méhanya megfelelő számban párzott herékkel, egy életre elegendő hímivarsejttel rendelkezik és kb. 5 évig rakhat petéket. Ha a párzás valamilyen okból nem volt sikeres, az anya herét szülővé válik, ami annyit jelent, hogy megtermékenyítetlen petéket rak le, amelyekből herék fejlődnek ki. Az ilyen méhanyát a méhész vagy a méhek maguk egyszerűen lecserélik. Egy jó méhanya a tavaszi hónapokban 700-1500 petét rak le naponta. - Méhek kommunikációja A méhek egy része felderitő tevékenységet végez a röpkörzetben és társait fejlett kommunikációval a többi gyűjtőméhet tájékoztatja a méhlegelőről. Ha a felderítő méh gazdag méhlegelőre bukkan, megtölti mézhólyagját vagy megrakja kosaracskáit, és visszatér a méhcsaládhoz. A távolság függvényében körtáncot vagy riszálótáncot jár. A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni. Ha viszont a legelő meglehetősen messze van a méhlakástól, és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát riszálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik és újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt riszálja a potrohát. Az egyenes vonal a Nap állásának szögét veszi figyelembe,melyhez viszonyitva található a méhlegelő. A riszálás mennyisége,több vagy kevesebb jelzi a méhlegelő távolságát. Ha sokszor járja a táncot,azzal a méhlegelő minőségére lehet következtetni. A csalogatás eszközei A rovarok által megporzott virágok a legfeltűnőbb, legszínesebb és a legillatosabb virágok, s környezetüktől jól elkülönülnek. A virágcsoport szélén növő példányok gyakran még nagyobbak és feltűnőbbek, ezek csalogatják a virágcsoporthoz a rovarokat. Sok virág szirmain különleges rajzolatok láthatók (csíkok, pöttyök vagy foltok), amelyeket nektárjelnek is neveznek, mert ezek mutatják a nektárhoz vezető utat. A méhek virágról szerzett valamennyi információt (a virág színe, formája és illata, valamint a nektár cukortartalma) megjegyzik, hogy a táplálékot adó virágot újra megtalálhassák. A virág belsejében nektár után kutatva a méhek testére virágpor tapad. A következő virágnál ez a virágpor a virág bibéjére kerül. A megporzás A megporzásnak három módját különböztetjük meg. Elsőként az önbeporzást említhetjük, ahol a virágpor ugyanannak a virágnak bibéjére kerül. A második a szomszédos beporzás, amikor egyazon növény másik virágjáról kerül a virágpor a bibére. A harmadik pedig a kereszteződés, ami a növényvilágban a leggyakrabban előforduló megporzási mód. Itt a virágpor egy adott faj egyik növényének virágáról a faj egy másik növényének bibéjére kerül. A méhek virághűek, ami annyit jelent, hogy egy kirepüléskor egy fajtát keresnek fel. Emellett színhűek is, tehát csak egy meghatározott színű virágra szállnak még akkor is, ha ugyanazon faj más színű virágai is vannak a közelben. Ennek révén nagyobb az esélyes a sikeres keresztmegporzásnak. A méhek táplálékforrása Azokat a növényeket, melyeket a méhek nektár vagy virágpor gyűjtése miatt keresnek fel, mézelő növényeknek nevezzük. Ezeket két csoportra osztjuk: a méhek számára legfontosabbakat (legtöbb nektárt és virágport termelő növényeket) elsődleges mézelőknek, míg a kevesebb táplálékot biztosító növényeket másodlagos mézelőknek nevezzük. A mézelő növények együttese a méhlegelő. A méhek mindig a legédesebb nektárú virágot keresik fel. Választásuk tehát – ami véletlenszerű is lehet – a virág nektárjának cukortartalmától is függ. Az almafa virága 25% cukortartalmú nektárjával kevésbé érdekes a méhek számára, ha a közelben káposztarepce található, melynek nektárja 50% cukrot tartalmaz. A nektár és a virágpor termelése a növény életkörülményeitől, életfeltételeitől függ. Ilyen pl. az időjárás és a talaj vízháztartása. De a nap különböző időszakaiban is eltérő a termelés, s ez fajtánként is változik. Ezért gyűjtenek a méhek a nap folyamán különböző virágokról. Egy még egy kirepülés alkalmával hihetetlenül sok, csaknem ezer virágot látogat meg. A háziméhek meghatározott menetrend szerint gyűjtik a mézet, s meglehetősen válogatósak. Az édesebb nektárért szívesen repülnek néhány fával tovább, s mindemellett virághűek. A mezőgazdaságban is közvetlen szerepet is betöltenek, különösen a domesztált háziméh, ami sok országban a legfőbb méztermelő. Sok egyéb fajt, mint például a kőműves méhek intenzíven szaporítják beporzó tevékenysége miatt. A jövőben föltehetőleg táplálék előállítására is hasznosítják. A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, megtisztítják testüket, és a pollenszemcséket egy csomagba, úgynevezett soopába gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó lábán található. A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat. A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karoló pókok, gyilkos bogarak és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a rovarirtó szerek is – ezek vagy közvetlenül az élőlényekre hatnak, vagy táplálékukra. Egy kisebb alcsoportjuk, a fullánk nélküli méhek csak állati tetemekből táplálkoznak
Méhészeti termékek
Virágpor
Az apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nem csak a méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek, a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával is összefügg.
Méz
A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Sok vitamin, anabolitikus hatású táplálék.
Méhviasz
A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól ill. az oxidácoótól, ugyanis rendkívüli mértékben higrószkópos (azaz magához vonzza a vizet) a méz. A méhviaszt mint méhsejteket a méhek a szaporodásukhoz is felhasználják, onnan kelnek ki a fiatal egyedek is. A méhviasz anyagát tekintve elég összetett, többek közt magas ásványi anyag, gyanta és propolisz tartalma van.
Propolisz
(vagy méhszurok) Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak a méhek.Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen. Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu, www. wikipedia.org, omme.hu,