A múlt héten történt tragikus buszbalesettel kapcsolatban a pszichológusok nagyon fontosnak tartják a gyászfeldolgozást. Iskolában dolgozom, mindenkit megrendített az esemény. A tanárok több útmutatót is kaptak arra, hogyan segítsék a gyereket a gyászmunkában. Az egyik ilyen módszert, amelyet ma megosztok veletek, a DIA pszichológusa állította össze.

Mit tegyél és mit ne tegyél, amikor a gyászról beszélsz a gyerekkel?

Mit tegyél?

• Te kezdd először, te kezdj beszélni róla.
• Mondd el az érzéseidet, mondd el mit érzel a gyász miatt - ezzel megteremted a bizalom légkörét a gyermek számára, így sikerül megnyílnia.
• Ismerd fel a jeleket a gyermeken: és ne rohand le: Mi a baj? - mert a válasza a "Semmi." lesz.
• Hallgasd meg, ítélkezés nélkül. Az érzésekre koncentrálj, ne a konkrét szavakra figyelj.
• Legyél vele türelmes. Ne erőltesd, hogy beszéljetek erről. Adj neki időt. Hagyd, hogy kifejezze az érzéseit.

Mit NE tegyél?

• Ne mondd neki, hogy NE félj! A félelem általános és normális dolog.
• Azt se mondd, hogy "Ne szomorkodj!" A szomorúság egészséges reakció. A szomorúság és a félelem emberi reakció, a veszteség érzéséhez társul és elkerülhetetlen érzés.
• Ne kérdezd meg tőle, hogy mit érez. A gyerekek félnek a megítéléstől, és automatikusan rávágják, hogy "Jól vagyok."
• Ne mutasd, hogy erős vagy! A tanulás folyamata során téged utánoz. Ha rajtad az érzésnélküliséget látják, később ő is így fog viselkedni.
• Ne ígérj! Ne mondd, hogy "minden rendben lesz". Mondd inkább helyette: „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy biztonságban legyünk.”
• Bánj a gyermekeddel és az érzéseivel tisztelettel és méltósággal, úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!

Adj időt magadnak és a gyermeknek. ne ítélkezz; és ne a fejeddel, hanem a szíveddel értsd meg őt!

Mentés