1986. július 26., szombat. A család, papa, mama, gyerekek (egy fiú és egy lány tini) beül a Wartburgba (a család 10 évet várt egyre, fehéret szerettek volna, de végül, amikor sorra kerültek, már csak libakakizöld volt)
, és elindulnak a legközelebbi tó partjára. Odaérnek, leállítják a verdát. A gyerekek azonnal a vízbe rohannak, apa előveszi a kempingszékeket, anya pedig a hűtőtáskát, melyet megpakolt Pick szalámis-paprikás szendvicsekkel. A hűtőtáskát a piacon vette és tegnap éjjel benn voltak az akkuk a fagyasztóban. Ma, a 30 fokban, talán két órát még kibírnak.
A srácok, ha már kifürdőzték magukat, akkor kikászálódnak a vízből. Jöhet a tízórai. A szalámis szendvicsek az éhes pocakokban landolnak. UV-sugárzás magas, de a család a Fabulon 2 faktoros napolajat keni magára (mivel csak ez volt a Nagyáruházban).
Csak azért, hogy jobban barnuljanak. Bár 35 fok van árnyékban, azért a gyerekekre kell a törölköző, nehogy megfázzanak. A déli órák a játék és az ebéd ideje. A tollasozás a legmenőbb, de a fiúk inkább fociznak. A család magyar kártyával játszik: zsíroznak, 66-oznak. De az is kiderül, hogy "Ki nevet a végén?"
A legmenőbb fiataloknak még walkmanjük is van. Amikor már megunják a családi játékot, akkor azt hallgatják. A számokat a rádióból vették fel (és nem a Youtube-ról töltötték le), így a legeleje és a legvége szinte minden zeneszámnak hiányzik. De attól még szuper! Nem messze egy büfé is van, ahol lángost, szőlőmárkát - kimérve, és Leo-jégkrémet tudnak venni. Ha szerencséjük van, nemcsak csokis, de vaníliás is van. Crocs még hírből sincs, a legtöbben mezítláb mászkálnak a forró homokban... A többiek kék-fehér csíkos strandpapucsban... Papa, mama, gyerekek beszélgetnek egymással. Közben szól a Szokol rádió, bár csak a Bartók jön be.
Este 6 óra. A család szedelőzködik. Kempingszékek, bogrács, törölközők be a kocsiba. Mindenki beül a libafoszöld Wartburgba és elégedetten feszít benne. Hazafelé jól jön a légkondi: minden ablak lehúz, a 30 fokos levegő bevág.
Life is life. :)
2016. július 26., kedd. Papa, mama, gyerekek be a kocsiba (gépjármű típusa: 5-ös BMW, életkora fél év). Légkondi bekapcs. Igen, ez légkondi.
Életkortól függően minimum 3 mobiltelefon. Plusz egy tablet. GPS-be wellness központ címe beír, döngetés az autópályán 130-cal. Megérkezés a célállomásra. Összecsukható székek (a földön feküdni már ciki). A kisebbnek még babakocsi. A tabletet azért már ő is tudja nyomogatni. Letelepedés a nagy fa alatt. 100-as naptej minden családtagra. Órákig tartó hangos beszélgetés a barátnőkkel - persze viberen. Közben szidni a free-wifit. Apunak meg a melóhelyről hívás (szabadság alatt is!).
Nagyobb utód: telefont nyomogat. Képek feltolása az Instára, meg a Facebook-ra. Közben írogatás a Messengeren az öribariknak (deszarittvidékenacsaláddalnélkületek). Reggel kilenc óta megy a kütyüzés, a család zombiként ül a egymás mellett.
10 óra. Apu testének lehűtése a hullámmedencében, közben a bikinis kiscsajok stírölése. Majd rövid játék a nagyobb gyerekkel. A kicsivel mama a babamedencében. Derekán pareo (anno törölköző).
12 óra. A strand büféjénél 5 percnél hosszabb sor (kapható pizza, gyros, hamburger - sehol egy magyar pocaknak való étel). Papa telefonál, pizzát rendel. (Egy óra múlva meg is érkezik). De ő a menő. Innivaló csakis ásványvíz, még akkor is, ha csapvízből van. A belépés "karkötőhöz" kötött, minél több a zsetonod, annál több helyre bemehetsz vele. Minden csillivilli, és modern: hullámmedence, szauna, meg gőzkabin, jakuzzi, gyógyvíz... Mindenből a legjobbat. Mert az kell. Kell, hogy ne egymással foglalkozzunk. Hanem a figyelmünket lekösse valami. Valami új, valami érdekes. Valami meghökkentő. Csak azért, hogy feltehessük a szelfit a Facebookra és 1000-en lájkolják..... Ja és lehet a Pokémonokra vadászni... Szuper! :)
Este 6 óra. A család elfárad. Indulás haza. GPS bekapcs, tempomat 130-on. Irány haza.
Life is life. :)
