A médiumok, kuruzslók ülnek egy sötét szobában, össze-vissza hadonászva, és azt állítják, hogy képesek kommunikálni elhunyt szeretteink szellemével, lelkével. De ez a valóságban hogyan működik? Valóban képesek egy másik dimenzióban található lényekkel-lelkekkel felvenni a kapcsolatot?
Stéphane Allix, az író, az újságíró és rendező 19 évesen lett háborús tudósító. 1988-ban Afganisztánban járt. Később bejárta a világot, különböző háborúkból tudósított: foglalkozott a tálib mozgalommal, volt, hogy mák betakarításánál és ópiumtermesztésnél is jelen volt, és végigutazta az Arany Félhold és Európa közötti kereskedelmi útvonalakat.
Azonban 2011-ben meghalt a bátyja, és ekkor érdeklődése más irányba fordult. A spiritualitás felé kezdett nyitni. Érdekli a pszichológia, a kvantumfizika, a biológia, az asztrofizika, ugyanakkor a "gyógyítók" tapasztalatai és ismereti is. Legfőképpen pedig a halál és az, hogy
mi történik a halál után?
"Régen csak a valós dolgok érdekeltek, a természetfeletti jelenségek nem. Aztán később már egyre inkább foglalkozni kezdtem az EMI (halálközeli élmények) és a halál utáni történésekkel."
Sok emberrel beszélt, aki kómában volt és felébredt, vagy a halálból hozták vissza. Mindannyian arról beszéltek, hogy fényt láttak maguk körül, vagy a szeretteiket, és mindeközben azt is érezték, hogy a való életben mi történik velük, ki van mellettük, az orvosok hogyan próbálják őket visszahozni.
Felmerül a kérdés: az agy halála valóban a tudatosság halála is?
Stéphanie Allix több tudós eredményeit is tanulmányozta: biológusokét, pszichiáterét, orvosét, de mindannyian arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem természetfeletti jelenség. Az orvosok szerint a halál utáni élet kulcsa abban van, hogy az agyműködés és a tudat nem különül el. A tudat "táplálja" az agyat és az agyhalál esetén az emberi agy működése leáll. Ugyanakkor az tudat továbbra is működik. Ha sikerül oxigénnel ellátni az agyat, akkor ismét újra működik. De mi van akkor, amikor "off" van? A lélek és a szellem (=tudat) továbbra is létezik, működik. A tudat további működését még az orvosok is alátámasztják.
Ha a tudat (szellem) továbbra is él, akkor a szív (=lélek) is tovább működik, mint az a húsdarab a mellkasunkban? Allix a "médiumok" "munkájára" is kíváncsi volt. A tapasztalat az volt, hogy vannak olyanok, akik a pénzért a gyászoló családtagokat "lehúzzák", de vannak olyanok is, akik még pénzt sem kérnek, és mégis tudnak segíteni a kapcsolat létrehozásában.
"A teszt"
Apja halálakor, a koporsóba néhány tárgyat rejtett el. Még a feleségének sem árulta el. Aztán a médiumokat ezekről a tárgyakról kérdezte. Meglepő módon, voltak köztük olyanok, akik tudták, mely tárgyak voltak elrejtve. A szkeptikusok szerint ezt nem a halottól, hanem Allixtól "tudták" meg hipnotizálás, vagy valamilyen mentális módszer segítségével.
Azonban voltak olyan esetek is, amikor a médium egy elzárt szobában, laboratóriumi körülmények között, mindenféle kapcsolatot nélkülözve tudott a tárgyakról...
A halál olyan, mint az álom
A médiumok által leírtak alapján a halál után nem ér véget az élet. Továbbra is fejlődhetünk. A testünk egyben korlát és lehetőség is: lehetőség, mert megtapasztalhatjuk ezt a világot a maga szépségével és feladataival, és érzéseivel, de ugyanakkor börtön is, mert a tökéletes szabadságot benne nem tudjuk átélni, mert térben és időben "zárt".
Stephane Allix interjút készített a Dalai Lámával, akitől azt kérdezte, mi vár ránk a halál után? A Láma azt mondta neki:
"Ha meg akarod tudni, milyen az élet a halál után, akkor nézd meg az álmaidat!"
Valóban, a pszichológia szerint is a halál után olyan, mint az álomban: lehet aggasztó, magasztos, szép, csúnya... megszabadít minden érzelmi kötöttségtől. Úgy néz ki, ez vár ránk a Túlvilágon. A halál közeledtével az elhunyt hozzátartozóink "várnak" minket. Ezt még az orvosok és nővérek is megerősítik. Például egy jó mentális egészségben lévő, azonban haldokló asszony állandóan ezt kérdezgette tőlük: "Maga is látja a férjem, ahogy ott ül a széken? Ő vár rám." Természetesen senki nem látta rajta kívül. Olyan ez, mintha a halál közeledtével a két világ közelítene egymáshoz. De ez nemcsak érzelem. Christophe Faure, gyászra szakosodott pszichiáternek is az a tapasztalata, hogy a haldokló mindig felveszik a kapcsolatot a már elhunyt, jóindulatú szeretteikkel.
A tudósokat is érdekli a jelenség
Julie Beischel, az Arizoniai Egyetem Windbridge Intézetének kutatási igazgatója is megkísérelte a médiumok képességeit megmérni: voltak, akik nagyon kevés, és többnyire általános dolgokról beszéltek, de voltak olyanok is, akik rendkívül pontos adatokat tudtak mondani: pl. az elhalálozott teljes neve, hogy hány gyermeke van, milyen ruhában temették el... stb.
De hogyan lehetséges ez? Talán úgy, hogy hiperérzékenyek és képesek az előttük álló személytől tudat alatt információt nyerni?
"A tapasztalataink láthatatlan nyomai túlélnek bennünket"
Stéphane Allix azt állítja, hogy a kvantumfizikát hívja segítségül: a kvantumfizika azt mondja, hogy a térben nemcsak anyagok vannak, hanem rezgések is. Egyes kutatók szerint ezeket a rezgéseket is képes felvenni az agy és a neuronok közt kommunikáció alakulhat ki hatására.Emmanuel Ransford, kvantumfizikus szerint ezek a rezgések akár nagyobb távolságból is működhetnek. Ezek a rezgések, lelki dolgok: egykori emléknyomok, gondolatok, érzelmek "ülepednek le" az úgynevezett tudattalanban. A médiumok ehhez a tudattalan "felhőhöz" tudnak hozzáférni, ahonnan az információt szedik.
"A tudomány egy nap majd meg tudja magyarázni ezeket a jelenségeket"
Bár a tudomány mai állása szerint ma még csak a hipotézis szakaszában van: feltételezi, hogy van élet a halál után... egyes esetekben a kísérletek már pozitív visszacsatolást hoztak. Azonban pontos megállapítás nem lehetséges még.
A szerettüket elvesztők egy része akkora űrt érez magában, hogy igyekszik kommunikálni az elhunyttal. De nem mindegy, hogy kihez fordulunk segítségért, információért!
Az Angyalokról ITT olvashatsz.
Áldás! Lótusz (Facebook)
fordítás: saját
