Az íriszdiagnosztika a testi állapotunkat tükrözi
Az íriszdiagnosztika egy olyan diagnosztikai módszer, mely a szemünk szivárványhártyáján (íriszén) látható jeleket és azok változását tanulmányozza. Az íriszdiagnosztikában a szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból a terapeuták szerint meg lehet mondani, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak bajok, és azok milyen jellegűek.
A modern magyar íriszdiagnosztika elterjesztésében Péczely Ignác (1826-1911) munkálkodott legtöbbet. Péczely gyerekkorában egy törött lábú baglyot gyógyított. Észrevette, hogy a madár íriszében van egy fekete folt, amely a bagoly lábának gyógyulásával egy fekete pont körül fokozatosan fehérre változott. Péczely később, már orvosként is látta, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző betegek íriszen. 1881-ben közzétett eredményei Európa-szerte, majd az 1900-as évek elején az Amerikai Egyesült Államokban is, nagy érdeklődést váltottak ki.
Az első "térképet" 1950-ben Bernard Jensen dolgozta ki: mindkét szem íriszéről készült a térkép, és pontosan megjelöltevaz írisz egyes területeihez tartózó testrészeket. A szivárványhártya, a tortaszeletekhez hasonlóan, a test egyes részeihez vagy funkcióhoz kapcsolódó szeletekre, és hat, az egyes szervrendszerekhez tartozó korgyűrűre vagy zónára tagolódik. Ennek megfelelően az első, a legbelső zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez, a harmadik a ér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik izmokhoz és a csontvázhoz, végül a hatodik, a legkülső a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik.
A szem felépítése
A szivárványhártya, vagyis írisz, a szaruhártya mögött és a szemlencse előtt elhelyezkedő színes hártya, amely minden egyes emberre jellemző - a szem színe. Lehet: a kék, a zöld, a sárgásbarna, mélybarna, a fekete, de természetesen ezek közti átmenetek is léteznek. E hártya közepében található a pupillanyílás, amely a fényt, a szemfenék érzőidegeihez vezeti. A nyílás nagysága változó, a különféle fényviszonyoknak megfelelően nagyobb vagy kisebb lehet.
A diagnosztika alapjai
A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Vannak szervek és funkciók, melyek mindkét íriszen tükröződnek. Az is nagyon logikusnak tűnik, hogy a felsőtest szerveinek és funkcióinak az állapotát az írisz felső része, míg az alsótesthez tartozókét az írisz alsó része jelzi. Feltételezik, hogy a fehér jelek gyulladás, túlzott serkentés és stressz hatására keletkeznek, a feketék pedig akkor, ha az adott szerv vagy testrész működése hibás. A szivárványhártya külső kerületén megjelenő sötét gyűrű arra utalhat, hogy a rossz kiválasztás eredményeként, méreganyag halmozódik fel a bőrben.
Az íriszdiagnosztika szakemberei a szervrendszerek, a szervek és a mirigyek közötti energia-egyensúly alapján tízféle alkatot különböztetnek meg. Minden egyes típusnak jellegzetes szivárványhártya-mintázata van. A gyakorlott diagnoszták arra törekszenek, hogy még a tünetmentes szakaszban felismerjék a betegséget. Az íriszdiagnosztika előnyeihez tartozik, hogy az egész szervezet állapotáról egy átfogó képet kapunk.
A diagnoszták legfőbb célja, hogy az egyes betegségeket még a súlyosabbá válásuk előtt felfedezzék. A vizsgálatot egy íridoszkóppal, más néven réslámpával végzik, ami egy szemészeti műszer, és akár 100-szoros nagyítást is elérhetünk vele. Maga a vizsgálat fájdalommentes, teljesen ártalmatlan, bármikor, bármilyen gyakorisággal elvégezhető. Nem csak a betegségek, de a gyógyulás mértéke is jól nyomon követhető, az állapotjavulás szemből is megítélhető.
A talp mindig kéznél van: ITT.
Áldás! Lótusz (Facebook)
