Buddha a az i.e. 4-6 században élő Siddhārtha Gautama nevű ember volt, aki bölcsességével, szelídségével, tudásával kitűnt embertársai közül. Gondolatait csak a tanítványaival osztotta meg, ő maga sosem jegyezte le őket. Több száz évig csak szájhagyomány útján terjedtek, kb. 400 évvel halála után írták csak le.

A buddhizmus alappilléreit adó gondolatok nem véletlen hódítanak a nyugati világban is egyre nagyobb teret: a szelídség, az alázat, az együttműködés, a nem bántani akarás minden ember számára követendő feladat, példa.

Fogadd szeretettel:

1. „Bármennyi bölcsességet olvashatsz, és bármennyit mondhatsz, de mit sem ér, ha nem aszerint cselekszel.”

2. „Az út nem az ég felé vezet. Az út a szívhez vezet.”

3. „A kancsó cseppenként telik meg.”

4. „Minden ember saját egészségének vagy betegségének kovácsa.”

5. „Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsájtani.”

6. „Egy békés szó többet ér száz üres szónál.”

7. „Gondosan válassz meg minden kiejtett szót, mert felemeli vagy eltiporja azt, ki hallja.”

8. „Csakis mi menthetjük meg magunkat. Senki sem tud, és senkinek sem szabad. Mi járjuk saját utunkat.”

9. „Amint egy vita hevében haragra gerjedsz, már nem az igazság érdekel, hanem saját magad.”

10. „Az égben nincs különbség kelet és nyugat között; a különbségeket az ember találja ki, majd azt hiszi, igaza van.”

11. „Aki bosszús gondolatoktól mentes, biztosan békére lel.”

12. „A gyűlölet nem old fel gyűlöletet. A szeretet feloldja a gyűlöletet. Ez megváltoztathatatlan törvény.”

13. „Léteznie kell a gonosznak, hogy a jó tisztasága győzedelmeskedhessen fölötte.”

14. „Könnyű meglátni mások hibáit, annál nehezebb a mienket. Az ember mások hibáját, mint pelyvát teríti szét, a sajátjait viszont úgy takarja, mint vesztes dobást a csaló.”

15. „Sosem nézem, mit tettem meg. Csak azt nézem, amit még meg kell tennem.”

16. „Minden csak gondolat. Azzá válsz, amit gondolsz.”

17. „Mint a földben rejtező kincs, úgy rejtezik erény a jótettekben és bölcsesség a tiszta, nyugodt elmében. Átjutni az élet labirintusán a bölcsesség fényére és az erény útmutatására van szükség.”

18. „Gondolataink formálnak minket. Azok vagyunk, amit gondolunk. A tiszta elmét árnyékként követi az öröm.”

19. „Mentsd meg magad. Ne függj mástól.”

20. „Hadd legyünk hálásak azért, hogy ha nem is tanultunk ma sokat, legalább tanultunk valamit, ha pedig semmit sem tanultunk, legalább nem lettünk betegek, ha pedig betegek lettünk, legalább nem haltunk meg; legyünk hát hálásak.”

21. „Nem járhatsz az úton, amíg te magad nem váltál magává az úttá.”

22. „Nem a harag miatt fogsz bűnhődni. A harag fog megbüntetni.”

23. „Nagyobb kihívás legyőzni önmagad, mint legyni másokat.”

24. „Három dolgot nem lehet hosszasan rejtegetni: a Napot, a Holdat, és az igazságot.”

25. „Szánj meg minden lényt, szegényt és gazdagot; mindegyiknek megvan a maga keresztje. Van, aki túl sokat, és van, aki túl keveset szenved.”

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

A Dalai Láma üzenetét ITT és ITT találod.

Még több segítő idézetet ITT találsz.

Kövess a FACEBOOK-on is!

Aki rendszeresen ránéz az oldalamra, újra és újra láthatja, hogy kampányolok, a kitett macskák, kutyák és egyéb háziállatok védelmében.

A mai jegyzet is hasonlóan megrázó lesz, de most nem a képek fognak beszélni, hanem a szavak. Ugyanis interneten összegyűjtött csokrot olvashat ma a kedves olvas, mely egy segélykiáltás, ami bármely kitett kutyától, macskától hangozhatna... Ha meghallanánk... A kutyák is érző lények. Sőt, sokszor sokkal érzékenyebbek a bántásra, verésre, és menthetetlenül letargikusak, mikor a "gazdáik" megválnak tőlük, mint egy játékszertől.

Elképzelted már, hogy mi lenne akkor, ha például otthonról a család elküldne, mert pl. azt mondanák rád, hogy rossz anya vagy? És nem kellesz és túl sokat nyüszítesz, meg túl nagyra nőttél.... stb. Hogy akiket imádtál, szolgáltál, óvtál és védtél mindentől, egyszercsak hátat fordítanak neked? Nem. Nem tudod elképzelni. Pedig egy kidobott kutya ezt érzi. Hogy felesleges. Csalódott. Mélységesen szomorú. Kilátástalan a helyzete. Hogy őt nem szeretik... És arra gondol, mit is ronthatott el... Hogy lehet, hogy kitették...

- Hé, várjatok! Ne hagyjatok itt! Nem tudok olyan gyorsan futni, mint az autó! Nem halljátok, ahogy ugatok? Gyertek vissza! Hát nem veszitek észre, hogy itthagytatok? Hogy lehettek ilyen feledékenyek?

- Már nem is látom őket. Most meg mit csináljak? Biztos nemsokára rájönnek, hogy ittmaradtam. Addig is megyek itt az úton, hogyha jönnek értem, könnyen megtaláljanak. Egy kis séta sosem árt, úgyis szedtem fel mostanában egy kis többletet.

- Hú, jó sokat jöttünk! Most már biztos nem a tóhoz megyünk, oda sokkal rövidebb volt az út.

- Jaj, de jó! Megint utazunk? Most hova? Remélem, megint ahhoz a finom vizű tóhoz… A Zsuzsi miért nem jön? Persze, biztos megint leckét csinál. Mostanában nem nagyon ér rá velem játszani. Meg a többiek se. De majd biztos megint több idejük lesz.

- Vihetem a zöld labdámat? Jó, jó, csak megpróbáltam. Majd keresek ott a tónál valami finom kis csontocskát. Vagy faágat. Akkor is, ha nem a tóhoz megyünk.

- Jaj, várjatok, pisilnem kell! Mindegy, majd visszatartom, egy jó kutya sose csinál be az autóba.

- Nahát, itt miért állunk meg? Nektek is pisilni kell? Mert nekem már nagyon. Köszi, kész megkönnyebbülés.

- Leszakad a lábam. Nem igaz, hogy még mindig nem vették észre, hogy eltűntem! Már nem is számolom, hány autó dudált rám. Mit dudálnak, láthatnák, hogy a gazdáim után megyek!

- Na tessék, eleredt az eső. Máskor szeretem, de most már nagyon éhes vagyok és fáradt is. Hát miért nem jönnek már? A reggeliből hagytam egy kicsit, hogy örülhessek neki később is. Ostobaság volt, meg kellett volna enni, talán most nem lennék olyan borzasztóan éhes.

- Mikor jöttök már vissza?

- El kéne bújni valahová az eső elől. Ott van is egy ház, ha jól látom. De mi van, ha elbújok, és pont akkor jönnek értem vissza? Nem lehet, itt kell maradnom az úton, hogy lássanak.

- Egyre jobban esik. Úgy érzem, a bőröm alatt is vizes vagyok. És a szél is fúj, már alig érzem a tagjaimat. Hogy feledkezhettek meg rólam ennyire?

-Na, én nem bírom tovább. Azt se tudom, mennyit jöttem már. Minden lépés kész örökkévalóság. És már sötétedik is. Most már semmi értelme az úton maradnom, úgyse vesznek észre ebben a sötétben. Kéne találni valami búvóhelyet. Miért pont egy ilyen kihalt helyen kellett elveszíteniük? Legalább lenne valami falu a közelben. De itt? Nincs itt semmi. Talán behúzódok oda a bokrok alá. Itt, egészen a tövénél nem olyan vizes. Bár mindegy, annyira át vagyok ázva. Hiába is rázom meg magam.

- Végre kisütött a nap. Amilyen borúsan indult, már nem is számítottam rá. Egy keveset melegít rajtam.

- Mégse olyan kihalt ez a vidék, mint gondoltam. Tessék, itt egy falu. Kéne valami kaját szerezni. Megnézem azt a házat ott a szélén.

- Most mit üvöltesz? Hát bántottalak én téged? Csak egy kis kajáért jöttem, nem a kertedet akarom elfoglalni! Jó, megyek tovább!

- Ó, kedves kis rongyocskám! Mennyire hiányzol! Milyen jó meleg szokott lenni az előszobában! És milyen finom szokott lenni a vacsora! És milyen jó volt játszani a Krisztivel!

- Szegény Zsófi, most biztos én is nagyon hiányzok neki. Talán sír is.

- Holnap egészen biztosan megkeresnek. Holnap megint otthon leszek. Otthon…

- Nem is gondoltam, hogy fogok tudni aludni, annyira fáztam. Vagyis fázok, mert még most is. Egy hatalmas velőscsontról álmodtam, de annyira vacogtam álmomban is, hogy nem tudtam megenni. Ez vajon mit jelenthet? Persze azon kívül, hogy fázok és éhes vagyok.

- Azt hiszem, ma nem gyaloglok. Csak ülök itt szépen az út mellett, így is megláthatnak.

- Nem, inkább mégis nekiindulok, a mozgástól talán felmelegszem egy kicsit. Bár jobban menne, ha nem lennék ennyire éhes. Vagyis jobban mennék.

- Hát itt mindenki üvölt? Milyen hely ez? Miért aggódtok egy ilyen pici kutya miatt, mint én? Nem látjátok, hogy mindegyikőtök legalább kétszer akkora?

- Na, itt a bolt. Talán ennek a kukájában van valami ehető. Jaj, most mit csináljak? A kuka ott van a másik felénél. Ha olyan messzire megyek, nem látnak meg a gazdáim.

- Mindegy, kockáztatok, annyira éhes vagyok már.

- Hát, nem valami nagy lakoma… Ennél százszor jobbat szoktam kapni. Mindegy, mégiscsak valami. Jaj, sietek vissza az útra.

- Aranyos gyerek vagy. Látod, én meg aranyos kutya vagyok. Nincs kajád? Kár.

- Ne üvöltsetek annyira! Hát miért baj, hogy végigmegyek az utcán? Nem bántok senkit. Jaj, gazdáim, miért nem jöttök? Igyekeztem jó kutya lenni, hogy hagyhattok mégis itt?

- Gyengülök. Nem is csoda, amennyiszer köhögnöm kell. Akármilyen előszoba jó lenne. Milyen mogorva falu ez. Ahol kutya van, az üvölt, ahol nincs, ott hozzám vágnak valamit, ha bemegyek a kertbe. Meg kéne találni azt a gyereket. Talán meggyőzhetném az anyját, hogy biztosítson nekem egy előszobát. Vagy egy rongyot, legalábbis amíg jönnek a gazdáim.

- Azt hiszem, megpihenek itt. Már olyan nehezen emelem a lábamat. És a köhögés is egyre rosszabb.

- Micsoda? Nem, rosszul látod. Nem kóbor kutya vagyok. Nekem vannak gazdáim, csak pillanatnyilag sajnos nincsenek itt. Mondd meg a mamádnak is. Nem, köszi, nem kell hazavinnetek, nekem van otthonom. Ja, hogy a mamád nem is akar? Igen, gondoltam. Ésszerű nőnek látszik. Igaza van. Egy kutyát tartani nagy felelősség. Na, nem, azért ez túlzás. Azért annyira sokba nem kerülök. Nézzen rám, asszonyom, hát kerülhet sokba egy ilyen kicsi állat?

- Jól van, menjetek. De legközelebb hozzál kaját. Vagyis hát biztos nem lesz legközelebb, mert ma már biztosan megérkeznek a gazdáim.

- Itt a falu vége. Mi legyen? Nem, azt hiszem, nem megyek tovább. Itt mégiscsak könnyebb búvóhelyet meg kaját találni. De hogy itt miért olyan rossz kedélyűek a kutyák…?

- Miért nem jönnek már?

- Biztosan elfelejtettek. De hát az nem lehet! Hogyan felejthettek el engem, amikor én nem felejtettem el őket???

- Tessék, most még köhögök is. Utálok köhögni, olyan, mintha kijönne egy részem.

- Egyszer, amikor még kicsi voltam, köhögtem. De akkor ott volt velem a Kati, meg a többiek, és elvittek a dokihoz, és finom meleg leveskét adtak meg gyógyszert. És kivételesen a Brigi szobájában alhattam. De régen volt! Most még az előszobának is örülnék, és az se lenne baj, ha hideg lenne az a leves.

- Mintha az a kedves gyerek lenne ott. Ja, nem, csak hasonlít. De ez is kedvesnek látszik. Jó lenne, ha lenne előszobájuk. De túl fáradt vagyok, hogy odamenjek hozzá. Talán magától is észrevesz. Nem, megy tovább.

- Azt hiszem, lecsukom kicsit a szemem. Nem lehet belőle baj, a gazdáim… így is észre tudnak venni.

- Valaki közelít… Mintha… az a gyerek lenne… Igen, az anyja is… vele van. Túl halkan… beszéltek… Igen… beteg vagyok… A vak is … láthatja…

- Felemelnek… Ki… az… nem… látom… Olyan… nehéz… a… szemhéjam… Ne… vigyetek el… innen… Bármikor… jöhetnek… a … gazdáim… Itt… kell… várnom… őket…

Pedig mennyi örömet és szeretet tudnak adni! Nagyon nagy köszönet annak a sok embernek, akik a menhelyeken próbálják életben tartani a kivert kutyákat cicákat! És azoknak, akik pedig kidobják a megunt háziállataikat, vagy bántalmazzák őket azt üzenem, hogy ez is egy karma, ami egyszer visszaüt!

És az "utolsó" levél:

Kedves Anyu és Apu!

Meguntatok, és elvittetek a menhelyre. Túlzsúfolt volt,és én egy szerencsétlen számot kaptam. Egy fekete műanyag zsákban vagyok. Néhány más kölyök megkapja majd az én alig használt pórázomat,amit itt hagytatok. A nyakörvem kicsi volt és piszkos, de a hölgy levetette rólam, mielőtt átküldött volna a Szivárvány-hídon. Lehet, hogy még otthon lehetnék, ha nem rágom szét a cipődet. Nem tudtam, mi az, csak annyit, hogy bőr, és ott van a padlón a Te szagoddal. Csak játszottam. Lehet, hogy még otthon lennék, ha szobatiszta vagyok? Az orrom beledugása abba, amit én csináltam, csak megszégyenít. Vannak könyvek és kutyakiképzők, ahonnan megtanulhattad volna, hogy hogyan kell nekem megtanítani, hogy jelezzek az ajtónál. Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem viszek be bolhákat a lakásba. Bolhaírtó nélkül nem tudok megszabadulni tőlük azután, hogy napokig kint hagysz az udvaron. Lehet,hogy még otthon lennék,ha nem ugatok? Csak énekeltem, "ijedt vagyok", "magányos vagyok", "itt vagyok", "a legjobb barátod akarok lenni". Lehet, hogy még otthon lennék, ha felvidítalak? Ha megütsz, nem tudom megtanulni. Lehet, hogy még otthon lennék, ha szántál volna időt arra, hogy megtanítasz helyesen viselkedni. Az első hét után már nem törődtél velem, de az összes időmet arra szántam, hogy VÁRJAK RÁD!

Ma meghaltam.
Szeretettel: A kiskutyátok

Ha te is szeretnéd a környezeted figyelmét felhívni, oszd meg a cikket!

Még több "állati" cikk ITT található.

Kövess a FACEBOOK-on, TWITTER-en is!

képek: google.com, forrás 1, forrás 2

Lengyelországban, egy állatközpontban él Rademenes, a fekete macska, aki odaadóan gondoskodik a műtéten átesett vagy beteg társain. Az ápoló cicát egykori gazdái súlyos betegen vitték a Bydgoszcz városban található menhelyre azért, hogy az állatorvos elaltassa. Az alig két hónapos cica nagyon rossz állapotban volt. Orvosa mégsem vállalta elaltatását, mert meghallotta a cica halk dorombolását.

Rademenest teljesen elzárva tartották a többi állatól és végül csodával határos módon meggyógyult a súlyos légúti fertőzéséből. A fekete cicának eztán a menhely lett új otthona. Radamenes egy valódi kis ápolóként segíti a betegeskedő vagy műtét után lábadozó kutyákat és macskákat. Az ápoló cica kedvesen megöleli és tisztogatja a beteg állatokat, és odabújik hozzájuk, hogy vigaszt nyújtson nekik, így segítve a gyógyulásukat. A róla készült képeket látva, nem meglepő, hogy pillanatok alatt világhírű lett.

Ugye milyen kedves és szerethető állatka? :)

Ha tetszett a cikk, oszd meg mással is!

Még több állatos cikkért kattints IDE.

(via)

Aki boldog kielégítő szexuális viszonyban, de még inkább az, aki boldog párkapcsolatban él, észre sem veszi, milyen szerencsés. Mert az, ha egy nő kielégített, meglátszik rajta. Éppúgy, mint akinek épp nincs senkije.

Mik a "boldog", kielégített nő ismertetőjelei?

Tágra nyílt tekintet

A testbeszédet értők szerint az esti szex utáni napon a nők kevesebbet pislognak és egyenletesebben lélegeznek. Az együttlétkor felgyorsul a pulzus és a légzés, kielégülés után pedig a test kipihentebb és nyugodtabb, mintha csak egy jó könyvel bújt volna ágyba az illető hölgy.

Az a bizonyos Mona Lisa-mosoly

A pszichológusok szerint egy kielégítő szexuális élmény lerombol bizonyos tudati/lelki akadályokat, ezért másnap a hölgy sokat sejtetően mosolyog, kellemesebb az arckifejezése, és tovább fenntartja a szemkontaktust kollégáival, barátaival. Az is megeshet, hogy kirobbanóan jókedvűen ébred egy szerelmes éjszaka után.

Csodás arcszín

Egy felmérés során a nők egyharmada állította, hogy szeretkezés után megszépül a bőrük, arcuk kipirosodik, ajkuk teltebbé válik. Aki tehát tetszeni szeretne, sikeres és szép akar lenni, csábítsa el kedvesét egy-egy fontos esemény előtt.

Az öltözködés

Ha egy általában decens kosztümökben járó nő egy nap virágos nyári ruhában jelenik meg munkahelyén, haját begöndöríti, erősebben festi ki magát, azt is jelentheti, hogy előző éjjel boldoggá tették. A kielégülés ugyanis növeli az önbizalmat, és bátrabbá teszi a nőt. Másnap olyasmit is felvesz, amit egyébként nem merne, nem szokott.

Bizonyos ételek, ízek kívánása

Az állapotos nőkhöz hasonlóan, az előző este boldogságban részesített hölgyek is megkívánnak bizonyos ételeket. Ennek oka a női hormonok szintjének növekedése. Leginkább az uborkára vágyakoznak, mint a terhesek – állítja egy chicagói tudós (nem csak az ehetőre? ;-) )

Az érzékek kifinomultabbak

A szex javítja a szaglást. Szex közben ugyanis az orr ereiben is vérbőség keletkezik, így érzékenyebbé válik a nyálkahártya. Tehát gyanús, ha valamelyik barátnőd felkiált: De jó akácillat van! - akkor kezdj el irigykedni ;-)

Anyáskodás, bújás

Szex közben termelődik az oxitocin nevű hormon, mely arra is hatással van, hogy a nő szívesebben ér a másikhoz még másnap is, pl. a munkatárs szemébe lógó tincset arrébb simítja, vagy megfogja a vállát.

Anyáskodás: igyekezzenek a férfiak, ha finom reggelire vágynak az éjszaka után! :-) Ugyanis a kielégült nő szívesebben anyáskodik és olyan dolgokat is megtesz, amit máskor nem.

Kívánom, hogy a fenti pozitív hatások a te éltedbe is beköszönjenek és folyamatosan jelen legyenek! :)

Kövess a FACEBOOK-on is!

Aki ismer, tudja, hogy a válás, megcsalás témaköre nem tartozik a kedvenceim közé. Javíthatatlanul optimista és idealista vagyok ezen a téren. Nálam az örökkön-örökké tényleg ezt jelenti.

Manapság azonban sajnos az emberek nagy többsége nem így gondolja: félrelép, elválik.... Íme egy érdekes történet, hogyan "bosszulta meg a nő" a férje félrelépését.

„37 év házasság után azon kaptam a férjem, hogy a 25 éves titkárnőjével csal engem. Mihály új szeretője a lakásunkba akart költözni, abba a lakásba, amit a férjemmel közösen vettünk, és ami több mint egy millió dollárt ér. Mivel a férjemet jobb ügyvédek képviselték, sikerült megnyernie a pert. Három napot adott, hogy elköltözzek a lakásból. Lemondtam a részemről és úgy döntöttem, új fejezetet kezdek az életemben. Nem szenvedtem, ezért a férfiért egy könnyet sem tudtam ejteni.

Első nap megpróbáltam bedobozolni holmimat, másnap pedig béreltem egy teherautót, hogy elhordja a dolgaimat. Harmadik nap úgy döntöttem, hogy utoljára megvacsorázom a házamban. Úgyhogy igényesen megterítettem az asztalt, gyújtottam pár illatos gyertyát, háttérzenét raktam és garnélarákkal, kaviárral és a legdrágább pezsgővel kényeztettem magam.

Miután végeztem, körbementem a szobákban és az összes megmaradt rákot és kaviárt a függönyrudakba tömködtem. Kitakarítottam a konyhát és elmentem…

Továbbra is tartottam a kapcsolatot Andreával, a házvezetőnkkel – aki már 10 éve jó barátom. Ő mindenről beszámolt, ami a távozásom után történt.

Az új titkárhölgy összeköltözött a férjemmel. Az első pár nap minden nagyszerű volt, szeretet és boldogság dúlt. Majd a lakásban fokozatosan valami furcsa szag kezdett terjengeni. Mindent megpróbáltak: kitakarítottak, felmostak, szellőztettek, erős légfrissítőkkel puffogtattak, minden szellőzőnyílást megnéztek és minden szőnyeget kimostak. Speciális takarítócéget is hívtak, végül az összes drága szőnyeget kicserélték.

Semmi sem használt. A szag továbbra is áradt, már senki nem jött hozzájuk és Andrea is beadta felmondását. Végül már ők sem bírták elviselni a borzasztó szagot, ezért úgy döntöttek, elköltöznek. Pár nap múlva megtudtam, hogy árulják a házat. Miután egy hónap után sem találtak rá vevőt, a lakás árát a felére csökkentették. Az ingatlanügynökök sem tudtak segíteni, senki nem vette meg a házat. Utolsó elkeseredésükben hatalmas kölcsönt vettek fel egy új lakásra.

Felhívtam Mihályt, hogy megkérdezzem, hogy van – problémáiról mesélt, többek között arról, hogy új élettársával elhidegültek egymástól és úgy érzi, megcsalja őt. Udvariasan végighallgattam és igen valószínűnek tartottam, hogy barátnője megcsalja, de nem szerettem volna párkapcsolati tanácsokat adni neki. Elmondtam, hogy nagyon hiányzik a házunk, és hajlandó vagyok lemondani a válás kapcsán kapott pénzről a házért cserébe.

Meglepetésemre (azt vártam, hogy sokat fog rajta gondolkodni), azonnal beleegyezett az ajánlatomba. Szinte ingyen adta el nekem a házat.

Egy héttel később boldogan néztem, amint a munkások kihordják a volt férjem és barátnője holmijait a házból, az új lakásukba. Túlságos mohóságuk által vezérelve a függönyrudakat is magukkal vitték…”

A bosszú nem jó tanácsadó. Aki menni akar, el kell engedni. De azt ne várjuk meg. Hallgassunk a megérzéseinkre, azok sosem hazudnak.

Ha tetszett a történet, oszd meg másokkal is!

Kövess a FACEBOOK-on, TWITTER-e is!

(via)