Tibetben, ahogyan az élet más területein is a szelíd, példamutatás alapján, minden gyerekere a "maga szintjének megfelelő" módszerrel igyekeznek átadni a tudásukat. Nemcsak a matematikai, olvasási és egyéb képességről van itt szó, hanem az emberré válás, a testileg-lelkileg-szellemileg egészséges személy kibontakozásáról is.
A gyerekeket életkori sajátosságainak megfelelően készítik fel az életre. A szülők-tanárok eszerint működnek együtt velük, építgetik önbizalmukat és néha-néha "megmetszik", hogy aztán még inkább kiteljesedhessenek.
A tibeti kultúrában a gyerekek életszakaszait a következő szakaszokra osztják:
- Az első szakasz a születéstől a gyermek 5 éves koráig tart
- A második szakaszba 5-10 éves korukig tartoznak
- A 10-15 év közötti gyerekek életszakasza
- 15 év fölöttiek
Hogyan neveljünk, hogyan foglalkozzunk a gyerekkel a különböző életszakaszaiban?
1. 5 éves koráig:
Legyen ő szemünk fénye. Bánjunk vele úgy, mint egy kis herceggel, hercegnővel. Ne tiltsunk, engedjünk meg neki minden. De ha valamit rossznak találunk, akkor hívjuk fel rá a figyelmét, vagy éppen lássa a mimikánkon a rosszallást. A pénznek nem tudja az értékét, és ha véletlenül eltör egy drága vázát, akkor nem szabad leszidnunk. A büntetés során nem fogja tudni, miért van, csak a szülői szigort érzi.
2.5 és 10 éves kora közt
A kishercegnőből, hercegből "rabszolgát" kell csinálnunk: feladatokat kell neki adnunk, és követelnünk is kell tőle. Az el nem végzett feladatért büntetést kell adnunk neki. Ebben az életszakaszban már kezdjük megismertetni vele az emberek reakcióit, a viselkedést. Értelmileg rengeteget fejlődnek ilyenkor, sokat olvasnak, szívják magukba a tudást. Ezért ne korlátozzuk őket. Azonban igyekezzünk minden pillanatot pozitívan megmutatni.
3. 10-15 év közötti életszakasz
Fiatal felnőttként, egyenrangú félként viselkedjünk velük. Ha olyan döntést kell a szülőknek meghozniuk, ami a gyereke életére is kihatással van, akkor azt beszéljék meg velük is. Egy kis szabadságot is adnunk kell nekik, de mindeközben hívjuk fel figyelmüket a veszélyforrásokra. Tiltani nem érdemes, csak reménykedhetünk, hogy gyermekünk a jó utat fogja választani.
4. 15 éves kor felett
Ebben az életszakaszban már túl késő a nevelésre, azt kapjuk, amit "főztünk". Ha a többi életszakaszban betartottuk a szabályokat, akkor itt remélhetőleg egy egészséges és önbizalommal teli, dolgos, jószándékú gyereket kapunk.
Ha pici korában korlátoztuk a felfedezési vágyát, akkor később lusta lesz, nem lesz érdeklődő, kíváncsi a világ felfedezésére, életösztöne nem alakul ki megfelelően.
Ha még 5 éves kora után is túl sokat kényeztetjük, akkor túlságosan gyerekes marad, nem fogja munkát megbecsülni és lelke sem úgy fejlődik, ahogy kellene.
Ha a dédelgetés még 10 éves kora után is folytatódik, akkor egy nyámnyila, függő emberpalántát kapunk.
Ha a 15. életévét betöltve nem tiszteljük őt, akkor ő sem fog téged tisztelni és amint lehet elhúz otthonról.
Anne Maiden Brown szociálpszichológus és pszichoterapeuta szerint a tibetiek nagyon fontosnak tartják a gyermeknevelésben, hogy
- respektáljuk a gyerek egyszerű, de józan észjárását.
- ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gyerek utánzás, tapintás, emlékezés és a mozgás útján is tanul
- teremtsünk egy barátságos, békés, tiszta, nyugodt környezetet, ahol tanulhat, és ahol biztonságban érezheti magát
- tanítsuk meg neki, mik az igazi értékek: az együttérzés, az őszinteség, és a jószívűség.
- legyen harmóniában és szeretetben minden élőlénnyel.
- ne alkalmazzunk megaláztatást és testi fenyítést.
A tibeti emberekből, akármilyen nehéz körülmények között is élnek, árad a nyugalom, a derű, a kiegyensúlyozottság és az önazonosság.
Neveljünk mi is testileg-lelkileg-szellemileg egészséges, nyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott gyermeket! Akit tisztelünk, szeretünk, támogatunk!
Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg mással is! Kövess a FACEBOOK-on is!
Áldás! Lótusz
