"Csak akiről leperegnek az esőcseppek, csak az tudhatja, hogy meg is lehet száradni."

Amikor sok a munka, és több dolog is van, amin folyamatosan rágódunk, lesüllyedünk. Egyre mélyebben süppedünk bele az anyagi világba, lelkünk már nem szárnyal úgy, mint régen. Érezzük, hogy egyre jobban húz lefelé egy erő... De hogyan lehet ebből kilépni?

Ha már azt érzed, hogy nem jó, változtatni akarsz, az már az első lépés! Ha tudod hová akarsz eljutni, fel szeretnél lélegezni, bármennyire is nincs időd rá, el kell vonulnod, hogy az agyontaposott és megtépázott lelked darabjait újra összeillesztesd.

Egy barátnőm, amikor látja rajtam, hogy rosszul esik, hogy másokat sokszor ok nélkül előnyhöz jutnak, csak azért, mert simulékonyak, és törtetőek, olyankor mindig egyetlen dolgot mond: "Rázd meg magad és emelkedj felül!" Nem mindig sikerül, de amint egyszer ráérzek, és sikerül elengednem, azonnal megkönnyebbülök.

Ehhez ad tanácsot Müller Péter alábbi néhány mondata (nekem a legjobbkor jött):

"Csak akiről lepörögnek az esőcseppek, csak az tudhatja, hogy meg is  lehet száradni.

Bizony, az élet játék is. És van, amit nem szabad mélyre engedni és mellre szívni. Milyen jól vannak tervezve a madarak, akiknek repülni kell, hogy tolluk egy-kettőre lepergeti a vizet, és máris szállhatnak föl a magasba. Fel-fel az égre. 

Nem akkor érzed jól magad, ha röpülsz, ha szabad vagy?... Nos, akkor tanulj meg könnyen felejteni minden sérelmet, bosszúságot, fájdalmat, szomorúságot! Hosszú az út még! Menj tovább, és ne akarj semmit se görcsösen, csak játsszál! Miért ne nevetnél néha gyakrabban olyasmin is, ami másokat lever? Miért ne táncolnál többet?Miért ne mosolyognál többet, őszintén? Laza lelki tartás, tanácsolta magának az a nagy író, akiről a fenti mondás is szól, és akiről leperegtek az esőcseppek. "

Szeretettel! (innen)