10 ok, amiért szerettem a 80-as években élni

A 70-es évek második felében születtem, a 80-as években voltam gyerek. Akkoriban mindent másképp láttam, de innen, a 4. X-hez közeledve minden megszépül. A 80-as évek számomra (és szerintem sokak számára) a boldog, békés gyerekkor időszaka volt.

Miért volt jó a 80-as években gyereknek lenni?

1. Iskolaköpeny

Akkoriban kötelező volt az iskolaköpeny viselése. Bár a legtöbben utáltuk, mert uniformizált, legalább nem az volt, hogy az utolsó divat szerint kellett öltöznie a gyereknek, hogy a társai ne szóljanak be neki. Azért a kreatívabbak ezt is fel tudták dobni, pl. egy-egy hímzéssel, vagy épp az akkoriban nagyon menőnek számító

2. kitűzőkkel

Emlékszem, akkoriban az osztálykirándulásokról nem hűtőmágnessel tértünk haza, hanem kitűzőkkel. Szinte minden állatkert, kastély, múzeum közelében szert lehetett tenni ezekre a mütyűrökre. Voltak az akkori kedvenc popénekeseink képével díszítettek, de olyanok is akadtak, amelyeket ma már a Facebook-on se osztanánk, annyira kis gagyi feliratuk volt. Ettől még imádtuk!

3. Zene

Ha már az együttesek szóba kerültek: ekkoriban indultak el az első hazai kereskedelmei rádiók, amelyek ontották az akkori, amerikai popzenéket

(emiatt én már nem ismertem meg azt az örömet, amit apukám érzett, amikor Jugóból hozott neki egy ismerőse - mert a boltban nem lehetett kapni - egy Queen lemezt, amelyen az akkori slágerek szóltak - és egész nap bömböltette.)

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=HgzGwKwLmgM[/embed]

Amit "én" bömböltettem az a Modern Talking volt. A nagymamámhoz ha elmentünk a tesómmal és benyomtuk a Cheri, Cheri Ladyt.... és táncoltunk rá... Oké, oké, ma ez már égő. De akkoriban...!

Aztán kicsit később, a 80-as évek végén Madonna lett a kedvencem. Szerintem az egyik legjobb albuma a Like a prayer volt. És tök fura, de az első videoklip, melyet életemben láttam, az is ez volt.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=BMZtrsuv508[/embed]

4. Walkman

Ha szerencsénk volt, a fent említett kedvenceket magnóra is fel tudtuk venni a rádióból, bár a legeleje és a vége hiányzott-mindig belebeszélt a műsorvezető. :) A mai fiataloknak mondom, hogy ez olyan mint az MP3 lejátszó, csak éppen 5* akkora. A fülhallgatón meg a szivacs egy idő után tönkre ment, és csak a kemény műanyag volt a végén, ami nyomta a füled.

5. Televízió

Az első tévénk fekete-fehér Junoszty tévé volt. Persze nem volt távkapcsoló. Ezért mindig azt néztük, amit a szüleink akartak. Abból a két csatornából persze. Este 8 után csak nagy könyörgések árán maradhattunk fenn. Az is csak nyáron, vagy ha éppen a Dallas ment péntek esténként. :) És hétfőn meg lehetett pihizni - mivel adás nem volt. Azért akkoriban (amíg kisebb voltam) a meséket nagyon kedveltem. Azok még nem ezek a Pokémonok, meg Pindúr Pandúrok, meg Transzformerszek voltak. Hanem érző lények, mint Süsü, Frakk, vagy éppen Mazsola (mesékről itt olvass tovább).

6. Poszterek

Akkoriban még hírből sem volt feng shui :) Ezért a dekorálás elsődleges kelléke a poszter volt. Két típus volt: az egyik a rajongói és ez a fiatalok közében dívott. A Popcorn/Bravo című újság közepén minden hónapban találtunk egy-egy posztert az éppen aktuális kedvencről és ezzel a tinilányok (köztük én is) előszeretettel tapétázták ki a gyerekszobát.

A másik posztertípus a panelok egyik jellemző stílusjegye volt: vagy erdei út, vagy pálmafás tengerpart volt rajta és a nagyszoba egyik falát teljesen beborította.

7. Autó

Több éves várakozás után a családunk is hozzájutott az első autójához, egy hófehér, kombis Wartburghoz. Ezzel a kocsival jártunk a tanyára, ahol Erzsike néni, a szomszéd, mindig friss, kemencében sült kaláccsal várt bennünket. Mi, gyerekek inkább Miska bácsival tartottunk, aki kivitt az állatokhoz. Például etethettem cumisüvegből kisbárányt, voltak kiskacsák, kiscsibék, mondjuk én már akkor is inkább kutyapárti voltam: Bogáncs, a fekete puli volt a kedvencem.

A Wartburg egy mérnöki csoda volt! Mert ahányszor apukámnak segítenem kellett autót szerelni, annyiszor maradt ki vagy 5 anya és 3 csavar a szerelés után - és mégis megjártuk fél Európát ezzel az autóval (szigorúan háromévente). Voltunk Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában, NDK-ban Ausztriában. Egyszer nem állt le. Volt olyan alkalom is, amikor elfelejtettünk sátrat vinni (illetve csak a sátor váza maradt itthon), ekkor anyukámék úgy.ahogy felállították a sátrat, mi, gyerekek a kombi részben aludtunk. :) Tök kényelmes volt. :)

Retro nyaralásról olvass tovább ITT.

8. Allergia

Tegnap hallottam a tévében, hogy a poratka hasznos bacikat tartalmaz és betegséget előz meg. Pedig a mai gyerekek közül minden második beteg. Mi simán megettük a kaját, ha lepottyant (10 másodperces szabály ;-) ), de ma még a széltől is óvják a gyerekeket. Oké, azt is megértem, hogy legtöbb pár a nagy elvárások és stressz miatt csak nehezen hozza össze a gyereket, és ezután vigyázni akar rá. De szerintem ezzel csak rosszat tesznek vele. Régen is volt parlagfű és mégsem volt rá senki allergiás, hanem gyógyteaként fogyasztották. Ez a túlzott sterilitás becsapja az immunrendszerünket...

9. Ételek

A 80-as években a boltban volt a kenyér - egyféle, mai vagy tegnapi, és punktum. És ehető volt, nem penészedett meg két nap után, akár még egy hét múlva is fogyasztható volt. Aztán volt a Reggeli ital tej, kétféle, zacskós: 1 literes vagy fél literes. Csokiból a Boci, meg a Sportszelet. Az én kedvencem a Mogyorókrém volt - ilyen is műanyag dobozban árulták, ma már semminek nincs olyan íze. :( A Nutellának biztos nem!

Ünnepnapokon ihattunk Gyömbért, vagy Kólát, vagy éppen Traubit, Szőlőmárkát (nemrég vettem egy üveggel - nem az az íz!) - szigorúan üvegből. Ma meg a petpalackok már az egész világot elborítják! A saját szemetünkbe fogunk elpusztulni.

10. Ruházat

Akkoriban mindenki farmerban járt, amit pult alól szerzett, vagy kamionosoktól méreg drágán. Vagy a disszidált nagybácsi küldte. Meg cicanaciban, meg Tisza cipőben, meg műanyag szandálban. Aztán volt mackófölsőnk, nagyibugyink, A vonalú szoknyánk. Fejünkön fejpánttal mászkáltunk (én legalábbis Jane Fondára szerettem volna hasonlítani, az akkor is már 30-as BMI-m ellenére is). A szandál zoknival nemhogy elfogadott, de kötelezően ajánlott volt.

Akkor még a bőrcipő tényleg bőrből készült. A márkás holmi tényleg márkás volt és Adidas helyett nem Adios volt ráírva... A fittnesz az volt, hogy az utcában lévő többi gyerekkel együtt fogócskáztunk, labdáztunk, tollasoztunk, kutyát sétáltattunk és (kempingen) kerékpároztunk egész nyáron.

Minden olyan egyszerű, magától értetődő és igazi volt. Nem voltak műkaják, műanyag palackok, műanyag nők. Ha ránctalan szerettél volna lenni nem a plasztikai sebészhez mentél, hanem vettél egy tégely Hélia D-t. Ha beszélgetni akartál a barátaiddal, akkor fogtad magad és átmentél hozzájuk és nem a Facebook-on cseteltél velük. A nők nők voltak, a férfiak pedig férfiak.

Akkor még voltak emberi kapcsolatok. És megbecsültük magunkat, egymást. Ma már minden instant. És lecserélhető.

Ha van kedved, szólj hozzá kommentben. Te hogy látod? Örömmel gondolsz vissza erre az időszakra? Vagy ez neked már csak történelem?