Ha lenne egy lányom…

Sajnos még szingli vagyok, de néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha végre megtalálna a párom, és összeházasodnánk, majd szülnék neki egy kislányt…

A legtöbben általában fiút szeretnének (sőt, régebben a fiú gyerek volt a „gyerek”, a kislány az meg a lány. Szóval a fiúkkal többet kivételeztek már akkor, sőt ma is.) Én akkor is lányt szeretnék. Elmondom, miért!

Ha lenne egy lányom (még a hasamban) már relaxálós zenét, Vivaldit és Mozartot hallgattatnék vele. Állítólag ezek a legnyugtatóbbak a baba számára, és még kreatívabbá is teszi a babákat.

Amikor megszületne igazi kis csajnak nevelném. A szobája rózsaszín lenne, babákkal játszana, és lehet, hogy egy picit talán el is kényeztetném. Babaként sokat sírna a pocija miatt (én is hasfájós baba voltam anyukám elmondása szerint), és ameddig csak lehet, szoptatnám. Minden nap nagyokat sétálnánk, és nagyon büszke anyuka lennék. Főleg akkor, amikor azt mondanák erre a gyönyörűségre, hogy tiszta anyja! Akkor aztán dagadnának a kebleim, amik a szoptatástól picit laposabbak lettek!

Amikor először mennénk óvodába, elképzelem, hogy hosszú szőke haját befonnám. És hozzám hasonlóan cserfes kislány lenne, aki folyamatosan beszél, sőt, visszabeszél. Mindenkinek. Ő lenne az első lány, akit abban a tanévben kiállítanának. Azért, mert egy fiú meghúzta haját, ő meg jól visszaadta neki. A kisfiútól nem vártak mást, de „kisMelindától” azért igen!

Ha lenne egy lányom, utálna iskolába járni. Mert a többieknél sokkal okosabb lenne, és ezért mindig kicsit kirekesztettnek érezné magát. Könnyen tanulna, szinte egyik tanár se tudná lekötni a figyelmét. Mindezek ellenére, kitűnő tanuló lenne. Az írásbeli feladatokat már az iskolában megcsinálná a szünetben, otthon csak a „magolás” maradna. Azt meg túl sokra nem tartaná… Ezért egyszer-kétszer elolvasná a leckét és már tudná is. És tényleg szinte leblokkolna, amikor feleletre kerülne a sor. Ha lenne egy lányom, tesiből fel lenne mentve, ezért minden héten 3-szor úszásra kellene vinnem. Utálnám a sofőrködést, de ezt sosem látná az arcomon.

Ha lenne egy lányom, nem tudom, fel merném-e világosítani… Lehet, hogy maradinak tartana… Hogy hűséges vagyok és (egyszerre) csak egy férfit szeretek. Azt hiszem, először úgy csinálnék, mint anyukám: az én korosztályom nagy részét szerintem a „Sehány éves kislány” című könyv világosította fel.

Ha úgy látnám, hogy még kíváncsi, akkor talán még egy kicsit kiegészíteném a témát.

Ha lenne egy lányom, 10-12 éves korában nagyon rettegnék, hogy mikor jön meg neki először. Nekem nem volt túl jó élményem ezzel kapcsolatban és lehet, hogy máig se békéltem meg vele. De az biztos, hogy az alábbi kérdésére zsigerből válaszolnék:

"- Anyu, megjött, fáj a hasam. Tudsz adni rá valamit?

- Hát persze, tessék egy Nospa."

Ha lenne egy lányom innentől kezdve már nemcsak én aggódnék, hanem az apja is… Csak nehogy szerelmes legyen egy link alakba. És legyen ereje kivárni az igazit, ahhoz, hogy az első ne legyen rossz élmény. Én azt se bánnám, ha jóideig szűz maradna…

Ha lenne egy lányom, sosem hagynám, hogy fogyókúrázzon! Minden áldott nap elmondanám neki, hogy mennyire gyönyörű, okos és szép. Azt is, hogy mennyire szeretem, és azt kívánom neki, hogy boldog legyen.

Ha lenne egy lányom, nagyon büszke lennék, amikor leérettségizik. Megengedném neki, hogy azt a sulit válassza továbbtanulni, amit szeretne. Ha megkérdezné, én mit ajánlok, őszintén elmondanám neki, hogy szerintem mi illene hozzá. De nem szeretnék ráerőltetni semmit. Támogatnám mindenben.

Ha lenne egy lányom, életem minden napján megajándékoznám egy apró figyelmességgel: egy kis csoki, egy új karkötő, egy csajos toll… bármi…

Ha lenne egy lányom, és bemutatná a szerelmét, igyekeznék nagyon-nagyon nyitott lenni és nem elmondani neki az első benyomásomat. Ha az rossz lenne. Ha jó, akkor persze szívesen megosztanám vele. És nagyon büszke és boldog lennék, amikor férjhez menne, gyereket szülne és kivirágozna az élete.

Ha lenne egy lányom, szeretném, hogy mellettem legyen, amikor elmegyek. Az utolsó leheletemmel az ő nevét suttognám. Mert ő volna az életemben a legfontosabb.