A hála "megelőlegezése" a mindennapi csodák alapja

1-2 évvel ezelőtt találkoztam ezzel a módszerrel. És mégha nem is gyakorlom minden nap, amikor kicsit lenn vagyok, akkor valahogy újra szem elé kerül a dolog és megint beindulok vele.

Az én módszerem a jó dolgok bevonzására a hála. Mivel már sok jó tapasztalatom van a kéréseimmel, elvárásaimmal kapcsolatban, könnyű elhinnem, hogy mégha valami úgy is néz ki, hogy soha, de soha az életben nem fog testet ölteni az életemben a valóságban, mégis elhiszem, hogy igen.

1.Én úgy trenírozom magam, hogy minden nap írok egy olyan "csodás" pillanatot a napomból, ami örömet okozott, nem várt sikert hozott, jól éreztem magam, örültem neki. Ezt a kis cetlit pedig beledobom egy szép üvegbe. Itt gyűlnek a kis fecnik, ami akár lehet egy számunkra kedves és fontos tárgy megvételét igazoló blokk, vagy egy mozijegy egy olyan filmről, amit már régóta meg szerettünk volna nézni... De mindenkinek egyéni...

Ezen kívül, nemcsak a már elért, a megkapott sikereket, hanem a jövőbeni terveimet, kéréseimet, vágyaimat is leírom és azt is elhelyezem ebben a szép üvegben.

De nem úgy, hogy "szeretnék egy autót"! Hanem:

Hálás vagyok, hogy megvan az autó, melyre már régóta vágytam. Köszönöm, hogy megkaphattam azt a kocsit, ami nagyon tetszik.

Tehát a varázsszavak a HÁLA és a KÖSZÖNÖM.

Mindent, de mindent meg kell köszönnünk. Még a nehézségeket is. Sosem tudhatjuk, hogy azt miért kellett átélni, mit kellett megtanulni belőle, mi az, amit az életünk egy későbbi szituációjában használni tudunk belőle. Vagy, ha nem is magunk miatt, lehet, hogyha segítőként dolgozunk, akkor majd lesz egyszer valaki hasonló helyzetben, és megkérdezi mit tegyen, mi azonnal rávágjuk, hogy ezt, meg ezt kellene csinálnod, mert velem így történt.

2.Ha nem akarsz egy ilyen szép üveget magadnak, akkor készíthetsz magadnak "Csodanaplót" is. A Csodanapló lényege hasonló, mint az üveges verzió, csak egy füzetet, naplót kell venned, készítened, és oda minden nap beírhatod, hogy aznap milyen szuper dolgok történtek veled.

3.Ha pedig vizuális típus vagy, akkor ajánlom, hogy készíts magadnak egy "táblát". Ide mindenféle, számodra kívánatos, óhajtott dolgot feltehetsz: pl. egy többmilliós csekket, egy vágyott utazás célpontjának a képét, egy szép autó, egy háznak a fotóját.... Bármit, amit szeretnél elérni. A lényeg, hogy olyan helyen helyezd el, ahol minden nap rá tudsz vetni egy-egy pillantást. Sugalljon neked jót, mosolyodj el, ha ránézel, derítsen jobb kedvre. Ha félelmet és csalódottságot érzel, amikor ránézel, nem fog működni!

Legyen minél színesebb, vonzóbb, számodra szép!

Bízom abban, hogy örömmel használod fel az öteleteimet és meg is valósítod! Kívánom, hogy érj el mindent az életben amit szeretnél, amire vágysz és amire szükséged van!

Ha segítenél szeretnél másoknak is, oszd meg a cikket!

Még több pozitív cikk ITT.

Áldás! Lótusz (Facebook)

Bevallom, a Walker, a texasi kopó című sorozat nem tartozik az első 10 kedvencem közé. Sőt! Számomra Chuck Norris eléggé megfejthetetlen figura: vicces(kedik), kemény(kedik), de engem még nem győzött meg a férfiasságáról. Azért egy-egy unalmas szombat délután még így is élvezhetőbb Chuck Norrisszal, mint nélküle. De nézzük, mitől is az, aki:

15 érdekesség, amit nem tudtál Chuck Norrisról (és ezentúl Te sem neveted ki őt!)

1.18 évesen az amerikai légierőnél szolgált, Dél-Koreában teljesített szolgálatot.

2.Miközben Dél-Koreában volt, megtanulta a Tangsudo-t, ami a kung fu és a karate keveréke. Ez volt z első küzdősport, amivel találkozott.

3.Sok sztárnak tanított karate-t, köztük Steve McQueennek, Bob Barkernek vagy Donny Osmondnak.

4. A Taekwando fekete öves nagymestere. Ezt a címet "nyugati" emberek közül ő kapta meg elsőként.

5. 6-szoros Karate-világbajnok volt, 1968 és 1974 között középsúlyban versenyzett

6. Több, mint 30 filmben játszott. Pl. A Sárkány ütése (Bruce Leevel), Delta Force, vagy Trace című fimekben.

7. Chuck Norris a küzdősportok ismerete ihlette könyve az Óceánon túl nagy sikernek örvend (hozzánk még nem jutott el): A fekete öves hazafiság címmel jelent meg.

8. Megalapította az Egyesült Harcművészetek Szövetségét. 1979-ben hozta létre Amerikában, de szerte a Világban sok követője van. Leginkább a Chuck Norris-rendszert oktatját, melynek alapja a Koreai Tangsudo harcművészet (2. pont)

9. Támogatja a hátrányos helyzetű gyerekeket szerte Amerikában. Sok iskolában használják a gyerekek küzdősportra való tanítását a Kickstart Kids programot.

10. Tagja a Fekete Öves Hírességek Csarnokának. 1968 óta tag.

11. 2007-ben az Amerikai Haditengerészet kitüntetését kapta meg.

12. Nem csinál ügyet az őt kifigurázó netes viccekből. Sőt! 2009-ben kiadott egy könyvet, a róla szóló kedvenc tényekkel, érdekességekkel: A hivatalos Chuck Norris tények könyve címmel.

13. Ő alapította WCL-t a (World Combat League)-t. Az amerikai kick-box és full-kontakt bajnokságot.

14. Születési neve: Carlos, teljes néven Carlos Ray Norris. 1940. március 10-én született.

15. Gyermekkorában nem volt túl sportos. Azonban a harcművészetek önfegyelemre, edzettségre tanították meg. Megtanulta, hogy a hozzáállás mennyire fontos!

Ezek után az infók után már nem a cowboykalapban képzelem el, hanem rendíthetetlen harcművészként.

Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg mással is! Kövess a FACEBOOK-on is!

Lótusz

demotivateur.fr

Akinek van kutyája, tudja, hogy a kutyusa olyan cukin tud nézni.... :) Néz a gazdira és közben tekergeti a fejét. De miért is csinálja ezt?

A kutyusoknak más az arcszerkezetük, a szemük máshogy helyezkedik el az arcukon. Miközben a fülük is (némelyiké) hatalmas. Amikor a gazdi beszél hozzájuk, akkor igyekeznek minél inkább figyelni.

Az állatok ösztönösen a mimikájuk alapján döntik el, hogy a másik állat milyen szándékkal közelít feléjük: ha pl. egy kutya vicsorogva közelít a másikhoz, akkor az nagy valószínűséggel nem a barátkozás jele. A kutyák ezért is igyekeznek figyelni a gazdi (vagyis falkavezér arcjátékát), hogy tudják, hogy mit szeretne tőlük: éppen bántani akarja (ne adj Isten), vagy a vacsorát hozza.

Tehát a testbeszéd nagyon fontos. Viszont a nagy, lelógó fülek a hallásban akadályozhatják őket, ami miatt is forgatják a buksijukat. Hogy jobban halljanak.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=wpJNCO6Aj2Q[/embed]

Na persze, a cukibb verzió az, hogy a kutyák azért tekergetik a pofikájukat, hogy mi elmosolyodjunk! :)

Ha tetszett a cikk, oszd meg mással is!

 Lótusz (Facebook)

Kate Winslet, világhírű és gyönyörű szép színésznő a szépségről. Gyermekkorában sok kritikát kapott külseje miatt. Szeretné, ha a világban kevesebb bántás és több elfogadás és szeretet lenne.

„Tudom, hogy kissé molett vagyok, nagy a lábam és néha a hajam borzasztóan néz ki. Mikor tinédzser voltam (és néha most is úgy érzem magam), a lányokat szinte sosem dicsérték meg alakjuk, arcuk, hajuk, szemük miatt.

Legtöbbször csak negatív megjegyzéseket hallottam. Mostanra tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen megjegyzéseket tévő embereknek magukkal van bajuk, azért bántanak, sértegetnek másokat is.

Ma egy olyan képet teszek közzé magamról, amin egy deka sminket nem viselek. Tudom, hogy vannak ráncaim, de most nem ez a fontos. Azt szeretném, ha úgy látnátok, ahogyan valóban festek. Szeretném, ha elfogadnátok és szeretnétek magatokat, úgy ahogyan vagytok, a hibáitokkal együtt.

Kérlek, oszd meg ezt az üzenetet az ismerőseiddel, hogy minden rosszindulatú ember tudja, hogy mit gondolunk róluk, és azt, hogy egyáltalán nem érdekel a negatív, pusztító véleményük. Döntsük el, hogy többé nem hallgatunk rájuk, és többé nem esünk áldozatul nekik, akik képesek gúnyt űzni más emberek nemi, faji, vagy etnikai identitásából”.

Áldás! Lótusz (Facebook: ITT)

forrás

Be kell valljam, a héten nagyon nem vagyok - voltam - formában. A tízmilliószoros napon nagyon összeszedtem magam és tökéletes volt minden, de se az előtte lévő, se az utána következő napok nem voltak életem legjobb napjai. Az írást is inkább csak kötelességnek éreztem (én egy kötelességtudó ember vagyok, ezért, amikor a legrosszabb volt minden, akkor igyekeztem  a legvidámabb cikket írni), de örömet nem okozott. Sőt megkönnyebbülést sem.

Vannak az embernek korszakai (rövid ideig), amikor nem találja a helyét. Amikor azt érzi, hogy mindent elveszt, mindennek az irányítása kicsúszik a kezéből. Hogy ami eddig szinte magától ment az életében, most még noszogatással sem akar megmoccanni sem.

Most én is egy gödörben ülök, úgy érzem. Egyszerűen semminek nem tudok örülni, unok mindent és mindenkit, legszívesebben beülnék egy sarokba és hangosan zokognék. Igen, kedves ellenségeim, ez is én vagyok! Néha nekem is vannak nehéz napjaim. Amikor azt érzem, hogy kész vége, elmúlt minden, az erőm elhagyott és többé nem fogok tudni fölállni.

De ilyenkor mindig van egy olyan pont, amikor már nem lehet lejjebb. Amikor már nem tudnak olyat vágni az ember fejéhez, ami még fájna. Amikor már a rossz is majdnem jó. A mikor csak azt várom, hogy mikor múlik már el? És igen. Eljön az a pont. Amikor fel kell állni!

Reggel felkelek, és gyönyörűen kisminkelem magam. Felveszem a legszebb ruhámat és cipőmet még akkor is ha egy tök átlagos hétköznap van. A legszebb táskámat viszem magammal (azért egy tábla csokit elrejtek benne, hátha szükség lesz rá). És veszek egy nagy levegőt, kihúzom magam, felteszem  a legszebb mosolyomat, és kilépek a nagyvilágba. Az emberek furcsán bámulnak, mert tudják, hogy ez most mégcsak egy erőltetett mosoly. De minél tovább tartom az ajkaim "mosoly-pozícióban", annál inkább belül is elhiszem. És akkor kisüt a nap. Egy szembejövő járókelő rádmosolyog. A buszsofőr szépen széles mosollyal köszönt. A kollégáid megdicsérik az új ruhád. Felhív egy rég nem látott barátod, barátnőd és megbeszéltek egy találkát.

És a külső szépség és jóság lassan, komótosan befelé szivárog és megrepeszti azt a burkot, amely a szíved akarja teljesen összeroppantani.

Ha mindeközben belül is elkezded építeni magad, pl. sokat mantrázol, relaxálsz, véded magad, elképzeled, hogy körbevesz a fény, a segítőid a tenyerükön hordoznak és csak arra várva állnak körül téged, hogy megszólalj és kérd a segítségüket, akkor az szorító érzés lassan elpárolog. Ha még elmondasz egy imát (vagy többet), füstölőzöl, meggyújtasz egy gyertyát is, akkor biztosan alakulni fogsz. Úgy érzed, hogy elkezdesz emelkedni. Az a gúzsba kötöttség egyszerűen, mint egy rád tekert kötél elszakad és lefejtődik rólad.  És már nem érzed a lelki fájdalmat, az örömtelenséget, a reménytelenséget, a kilátástalanságot. Mert amikor te elkezdesz magadon dolgozni, akkor a külső körülmények is átalakulnak, javulnak.

Amikor pl. balesetet szenvedsz, az is okkal történik. Le akartak már állítani, mert túl sokat pörögtél. Egy picit le kell állnod és átgondolnod az életed folyását.

Vagy elhagy a párod... És te bepánikolsz. De tényleg valóban ő az aki boldoggá tesz? Vagy csak megszokásból voltatok együtt. Hogy már te is kifelé tekintettél a kapcsolatból és ő is? Hogy már nem értetek kedvesen egymáshoz? Hogy csak vita volt? Ennél jobbra vágysz. És jobbat is érdemelsz! Ha lehiszed...

És mi van olyankor, amikor egyedül vagy. Már nagyon várod, hogy rád találjon az igazi. A hiánya szinte elviselhetetlen? Lehet, hogy még meg kell tanulnod valamit? Például főzni? Vagy jól masszírozni? Vagy kedvesen beszélgetni? Vagy szépen mosolyogni ? ( Sosem tudhatod, hogy ki miért szeret beléd..)

És a pénztelenség? Kudarcnak éled meg minden egyes napodat? Nem kellesz senkinek? Nincs semmire pénzed? Akkor lehet, hogy tanulnod kell valamit. Lehet, hogy nem konkrét könyvbeli tudásra kell szert tenned, hanem pl. a magabiztosságod tesztelik (az Égiek). Mi lenne, ha megerősítenéd magad, és nemcsak levélben küldözgetnél önéletrajzot, hanem elmennél a kiszemelt munkáltatókhoz? Ha sikerrel jársz ez számodra is egy rendkívül pozitív visszacsatolás: elindultál, megtetted, győztél. Kell ennél több?

Nálam sokszor az a baj, hogy máshoz hasonlítgatom magam. De nem éri meg. Más teljesen más: a lelke, a teste, az élete... A családi és egyéb kapcsolataiba sem látunk bele. A mosolya mögé se látunk... Lehet, hogy csak álca. Neked elég, ha csak magaddal törődsz, ha csak magadat akarod felemelni. Csak magadat akarod megváltoztatni.

Amint kint, úgy bent, amint fent, úgy lent.

Ez egy életen át tartó küzdelem. De kín, és gyötrelem nélkül nincs fejlődés. Ahogy vasat meg kell edzeni, hogy erősebb, és szilárdabb legyen, vagy a széndarab nagy nyomáson és idővel gyémánttá alakulhat, úgy az embert is a mepróbáltatások, a küzdelmek edzik meg, nemesítik, erősítik, és teszik jobbá.

Te szén akarsz maradni, vagy gyémánt szeretnél lenni?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Ha van kedved, kövess a Facebookon is!

Áldás! Lótusz