Húsvét - locsolkodás - kölni - parfüm Ha húsvét, akkor locsolkodás. Ha locsolkodás, akkor kölni. Ha kölni, akkor mára egyre inkább elterjedt a parfüm használata (aminek a hölgyek jobban örülnek, mint a 80-as évekről megmaradt bebarnult orosz „Krásznájá Moszkvának”.) A parfüm története Az illatos folyadékok, parfümök használata igen elterjedt volt már az ókori görögöknél, a rómaiaknál, és főleg az egyiptomiaknál. A parfüm gyártása azonban csak jóval később, a 16. század elejétől indult. A Firenzéből származó Medici Katalin a francia királyi udvarban hozta divatba a parfümöket.
A 17. században Grasse vált a parfüm készítés hazájává, ahol a kesztyűkészítők a növényeket és virágokat használták fel termékeik illatosítására. A parfüm ugyanis elfedte a bőr gyakran igen kellemetlen szagát.
A 18-19. században egyre szélesebb réteg kezdte el a parfüm használatát. A nemes hölgyek a könnyed, egyszerű parfümöket kedvelték: legtöbbször levendulát, ibolyát és rózsát. A hölgyek és urak hasonló illatokat viseltek, a parfüm a 20. században vált szét élesen férfi és női típusúakra. A 19. század végéig a parfüm kizárólag növényi olajokból készült, olykor persze állati eredetű anyagokat is használtak.
A 20. század elején aztán sok minden változott. Egyfelől divatba jött a többjegyű virágos parfüm és a keleties keverékek, másrészt a kémikusok szintetikus úton állítottak elő parfüm alapanyagokat. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a parfüm gyártás ipari mérteket ölthessen. Nem volt tovább szükség a drága, néha beszerezhetetlen parfüm összetevők mindegyikére, hiszen kiválthatók voltak szintetikus párjukkal. Az illatszerek szinte mindenki számára elérhető áruvá váltak, és megkezdődött a tömegtermelésük, mely immár leginkább arra törekedett, hogy minél szélesebb réteg parfüm igényét elégítse ki. Azonban mindmáig maradtak olyan parfüm gyárak, ahol mellőzik a szintetikus parfüm alapanyagok használatát, és természetes alapanyagokból készülő, gyakran meglehetősen egyedi parfümöket készítenek.
A parfüm - Miből készül?
A parfüm alapanyagait a virágok szirmaiból, bimbóiból, leveleiből, szárakból, gyümölcsökből, gyökerekből kivont illóolajokból, sőt, állati eredetű anyagokból nyerik. A megfelelő parfüm választása és használata valódi művészet. Kifinomultságot, szépérzéket és tapasztalatot igényel – de roppant vonzó, érzéki és erős benyomást kelthetünk környezetünkben, ha elsajátítjuk ennek tudományát. Az illatszer gyakorlatilag olyan illóolaj keverék, amit tömény, nagy tisztaságú alkoholban oldanak fel. Ebből már következik, hogy az illatszerek töménysége, ereje – azaz olaj-alkohol aránya – nagyban különbözhet. A parfüm a legerősebb illatszer, hiszen ennek a legmagasabb az olajtartalma, ami számokra fordítva azt jelenti, hogy 15-25 százalékban tartalmaz parfümolajat. A többi illatszer eau-nak, azaz illatos víznek minősül. Tehát a parfümöt követi az Eau de Parfum, majd következik az Eau de Toilette (toalettvíz), végül a leghígabb az Eau de Cologne (kölnivíz). A parfüm a legerősebb és leghosszabban tartó illatanyag. Bár drágább hígabb társainál, bölcsen használva tovább eltarthat azoknál. Franciaországban például igen kelendőek a parfüm töménységű illatszerek. Figyeljünk arra, hogy a töményebb illatszerekből elég csupán a fül mögé, nyakra, mellek közé, csukló belső részére, kar vagy térdhajlatba, sőt akár a boka belső részére is (ne lepődjünk meg, az illat felfelé száll) tenni. A parfüm így is eléri a kívánt hatást! Legyen az Givenchy, Nina Ricci, Puma, Lacoste vagy Davidoff, bízhatunk abban, hogy a parfüm hatása nem marad el! Egy utolsó megjegyzés: vigyázzunk azzal, hogy a parfüm a ruhára kerülve foltot hagyhat.
Forrás: http://www.parfumeden.hu6parfum_tortenet
