Megbocsájtás. Ez a legfelemelőbb szó. A lexikon szerint a megbocsájtás: elnézés, bűnbocsánat... Véleményem szerint megbocsátani annyi, mint a lehető legnagyobb terhet letenni, SAJÁT MAGAMMAL ELNÉZŐNEK LENNI. Ha nem bocsátunk meg annak, aki megbántott, akár hetekig-hónapokig-évekig marcangoljuk saját magunkat. Amíg egyszer csak nem bírjuk tovább és belehalunk a fájdalomba. A harag, az utálat, a lenézés, a neheztelés a szívünkbe fészkeli magát és minél később jutunk oda, hogy megbocsássunk, annál inkább rombolja az életünket: a testünket, a lelkünket. Ezért soha ne fejezzünk be úgy egy napot, hogy nem bocsájtunk meg annak, akire épp haragszunk, megbántott.... Ne várj vele! Nehogy késő legyen!   

Én is szoktam haragudni, és vannak emberek akik nem annyira szimpatikusak számomra, mint mások. Az egyik megoldás: odalépek hozzá és bocsánatot kérek tőle (akkor is, ha ő bántott meg). Ezzel óriási pozitív energia szabadul fel. Még akkor is, ha a másik bántott meg. A másik, amit sokkal inkább ajánlok, egy meditáció. Mikor valakivel nem túl jó a viszonyom, vagy haragban vagyunk egy-két napig, akkor ezt a meditációt érdemes meghallgatni. A másik fél nem tud az egészről, de azzal, hogy mi máshogy gondolunk rá, máris megváltoznak a körülmények. A megbocsátás-harag pozitív-negatív fiziológiai hatással bír a szervezetünkre. Nem mindegy, hogy romboljuk, vagy építjük az életünket.   Szeretettel ajánlom nektek is!  

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=8-UyZxk5hJw[/embed]

    Szép napot! Melinda