Június 24. Szent Iván napja. Az év leghosszabb napja (volt), mert a naptárreform miatt a nyári napfordulót június 21-én, Szent Ivánt pedig június 24-én ünnepeljük. Ez egy varázslatos éjszaka, melyen a hiedelem szerint bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülnek. Örömtüzeket gyújtanak, melyeknek csodálatos erőt tulajdonítanak.
Június 21-e, a nyári napforduló szinte minden kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni. A sötétség és az ahhoz kapcsolódó ártó hatások így egy időre – még ha csak egyetlen éjszakára is – de elveszítették erejüket az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Naphoz kapcsolódó szokások háttérbe szorultak, a tűz szimbóluma mégis megőrizte mágikus jelentőségét, mert a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.
Csúszás a naptárreformok miatt A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre. De Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka az időszámítási mód egyediségében és a tényleges naptári évek közti különbségben, és az régebbi naptári reformok okozzák. Ezért a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor – Mizser Attila szerint (Csillagászati Egyesület).
Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük A fény és s sötétség küzdelme a keresztényi logikába is beleillett, így ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette a kereszténység. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából. Európa szerte – különösen az északi és a szláv népek – gyakorolták Szent Iván varázslatos éjszakáján a mágikus praktikákat, amelyek a megtisztulással, gyógyítással, az egészség megőrzésével, szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel voltak szoros kapcsolatban.
Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, s a tűz nem véletlenül vált a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé a magyar hiedelemvilágban is. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5-ik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. Szent Iván napi magyar népszokások A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak Hegedűs Vilmos kultúrakutató. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Ezen kívül gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik. Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni. A Szentiván-éji, hatalmas máglya meggyújtása, amelyen a rontó boszorkányt égetik el, s amelyet minden évben több ezren énekelve, táncolva vesznek körül – újabban egyre divatosabb. Íme a témához kapcsolódóan egy néhány perces kikapcsolódás; A Szegedi Kortárs Balett Szentivánéji álom című darabjából egy kis ízelítő:
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mcJpLjsfNnM[/embed]
Forrás: hir24.hu
