Loyolai Szent Ignác lovag, szerzetes, a jezsuita rend megalapítója. Tudása és kitartása sokakat ösztönzött arra, hogy a többi embert szolgálják és tanítsák.

Loyolai Szent Ignác élete

Iñigo López de Loyola 1491-ben született egy baszk nemesi családban. Először udvari apród, majd lovag volt és nagy tervei voltak: „a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte”. Bár nem volt hivatásos katona, a spanyol király felhívására azonban hadba indult lovagként. Pamplonát védte a franciáktól 1521-ben, amikor megsérült. A francia ágyúgolyó a lábán sebesítette meg, így a loyolai birtokon kénytelen volt lábadozni. Unatkozott olvasnivalót kért, ekkor akadt a kezébe a Jézus életéről illetve a szentek életéről szóló könyv. Először kelletlenül olvasgatta a műveket, de minél többet forgatta, annál inkább megéríntette a művek szereplőinek élete.

A szentek és remeték életéről szóló művek nyomán először az imádsághoz fordult. Kidolgozott, szép ruháit egyszeri koldusi göncökre cserélte és egy Manréza nevű város melletti barlangba vonult el egy évre. Ez az időszaka volt a lelki gyötrődésé, a lelki metamorfozisé. Ekkor és itt írta meg a Lelkigyakorlatos könyv alapgondolatait, amely később nagy segítségére volt abban, hogy társakat verbuválva közelebb vigye Istenhez a világot.

A sok tapasztalat, gyötrődés, a kudarcok során arra jutott, hogy tanulnia kell: Párizsban és Barcelonában élt. Gyerekekkel együtt tanult latinul, miközben figyelmét az embereknek is szentelte. Ekkortájt apostoli munkálkodását gyanakodva figyelték, többször inkvizíciós börtönbe is került, de mindig felmentették.

Barcelonában már embereket gyűjtött maga köré, első közösségét Párizsban kovácsolta össze. Első társai voltak: François Xavier, Pierre Favre, Diego Laínez, Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmerón. Ők, miután elvégezték nála a lelkigyakorlatot, eldöntötték, hogy apostolok példáját követve „teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek”. Döntésüket közös fogadalom pecsételte meg 1534. augusztus tizenötödikén Párizsban. Ekkor határozták el, hogy segítenek a lelkeknek, és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának. A Szentföldre való eljutást Velencében várták. Mivel ez meghiúsult, Rómába siettek, a pápához jelentkezni.

Feladatuk lelkipásztorkodás volt, lelkigyakorlatokat vezettek. Eközben várták, hogy a pápa döntését arról, hogy hová küldi őket szolgálatra. Mindeközben 1540. szeptember 27-én elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum, és ezzel III. Pál pápa jóváhagyta, hogy megalapítsák a "Jézus Társasága". A társaság élére társai egyhangúlag Ignácot választották meg. A Rendalkotmányon tíz évig dolgozott, melynek alapját nemcsak az imái, hanem a társaival való közösségi beszélgetések is adták. Eközben a többi szerzetesrendet is tanulmányozta.

A Rend ügyeinek intézése is Ignác vállát nyomta és a Társaság gyorsan terjedt Európa szerte; Indiában és Távol-Keleten is. Ekkor alapította meg a Gergely Egyetemet is. Ignác sokat betegeskedett, de fáradhatatlanul dolgozott. Egyszer maga is megállapította: „Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi nem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem”.

1556. július 31-én ért véget Ignác földi élete. Titkára azt írta, hogy úgy halt meg, mint bárki más, de műve, a Jézus Társasága, kb. ezer taggal szilárdan állt. Ignácot 1622-ben avatták szentté, s ünnepét a következő évben felvették a római naptárba.

Milyen ember volt Loyolai Szent Ignác?

Egy bizalmas barátja e szavakkal jellemezte: „Ignác atyánkban nagyszerű természet és átfogó szellem párosult egymással. Ezeknek az adottságoknak a birtokában, és Urunk kegyelmével minden erejét latba vetette, hogy nagy dolgokat vigyen végbe, és minden tette csupa tűz volt. Akár a Társaságot nézi az ember, amelyet alapított, akár a Lelki gyakorlatokat, úgy találja, hogy csupa életet árasztó szeretet, csupa lobogás, soha nem nyugvó buzgalom, állandó felhívás és ösztönzés a lelkek tettre kész megsegítésére.” Szent Ignácra semmi sem lehet jellemzőbb, mint életének, a Lelkigyakorlatok egész szellemének és a rendi szabályok fő irányvonalának rövid, de találó foglalata:

Omnia ad maiorem Dei gloriam - Mindent Isten nagyobb dicsőségére."

Pierre Favre, másnéven Boldog Faber Péter, az egyik rendalapító tag ezt mondta Ignác munkájáról:

„Keresd a kegyelmet a legkisebb dolgokban, s így ahhoz is megtalálod a kegyelmet, hogy végbevidd, hittel elfogadd és reménnyel várd a legnagyobbakat!”

 Loyolai Szent Ignác így írt önmagáról

„Amint a durva, alaktalan farönk nem tudja, hogy oly szobrot faraghatnak belőle, melyet a művészet csodájaként bámulnának, s csak a szobrász látja, hogy mi válhat belőle: úgy sokan […] nem látják be, hogy Isten kezétől szentekké formálódhatnának, ha e művészi kéznek ellen nem állnának.”

„Veszélyes, ha azt akarjuk, hogy mindenki ugyanazon az úton haladjon, s még rosszabb, ha másokat önmagunkhoz mérünk.”

 Loyolai Szent Ignác imája 1.

Loyolai Szent Ignác imája 2.

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
Fogadd egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat
S emlékezésem.

Mindazt, amim van és ami vagyok,
Te adtad, ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok
Egyszerre, mindent.

Legyen fölöttük korláttalan úr
Rendelkezésed.
Csak egyet hagyj meg ajándékodul:
Szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém
A kegyelemmel,
S minden, de minden gazdagság enyém,
Más semmi nem kell. (Sík Sándor fordítása)

Egyik kedves ismerőse volt Néri Szent Fülöp, aki árvákkal foglalkozott. A "Legyetek jók, ha tudtok" című filmben bepillantást nyerhetünk az ő életébe is. Hallgasd meg a legismertebb dalt a filmből:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mNHPv2GJyh8[/embed]

Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg másokkal is!

Még több szent ITT.

Kövess a FACEBOOK-on is!

Loyolai Szent Ignác életéről ITT olvastam.