A napokban osztottam meg az Egy mondat, amivel megmentheted a házasságod című írást. Kaptam érte hideget-meleget. :) De több meleget! :)
Sokan kérdezték, hogyan lehet ezt megvalósítani? Azt, hogy a másiknak akarjunk jót? Mivel az ember társas lény (nemcsak a párkapcsolatban, de általában is fontosak az emberi kapcsolatok), ezért oda kell figyelnünk a másik igényeire is. Nekünk jól esik, ha az van, amit mi szeretnénk, igaz? Ez fordítva is így van. Csak erre nem mindig figyelünk oda.
De mitől függ, hogy meg tudjuk-e tenni a "kezdő lépést", vagy sem?
1. Szeretni!
"Szent Pál szeretethimnusza
Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." (1Kor 12,30–13,13)
2. Dönteni!
Hiába szeretek valakit, ha ő folyamatosan bánt: szavakkal, vagy akár tettekkel is, tapintatlan és elzárkózik előlem. A mogorva embert nehéz szeretni. De a szeretet egy döntés! Egyszer, még nagyon régen, középiskolás koromban voltam egy lelkigyakorlaton. Ott a szeretetről beszéltünk (amit én addig egy érzéssel, egy érzelemmel azonosítottam magamban). Viszont a szeretet még ennél is több! Egy döntés. Egy döntés arról, hogy én nem az egóm vagyok, hanem több annál. Egy meggyőződés arról, hogy ha én a másik felé egy gesztust teszek, akkor azzal a tekintélyem nem csorbul. Bár úgy néz ki, hogy épp ebben a pillanatban feladtam magamból egy kis darabot, hosszabb távon ez a kis lemondás sokkal nagyobb "hasznot" hoz majd számomra. Mert nemcsak nekem jó, hanem a másiknak is.
3. Kitartani!
Sokszor azt érezzük, hogy "dehát én már mindent megtettem a kapcsolatért, akkor a másik miért nem?" Sajnos, legyünk őszinték magunkkal: lehet, hogy ő nem szeret bennünket. Legalábbis nem annyira, amennyire mi őt. :( Az is lehet, hogy észre sem veszi az erőfeszítéseinket, mert mondjuk munkahelyi, anyagi gondokkal küzd, vagy csak épp önmagával nincs kibékülve. Vagy épp másra vágyik.... Az esetek egy részében, ha mi kitartóan szeretünk, akkor egy idő után megenyhül és ő is pozitívan fordul felénk.
4. Továbblépni!
Ha viszont valami végképp megszakad, akkor jobb továbbállni. Amikor már nincs mit beadni a közösbe, mert olyan, mint egy feneketlen kút, mindent elnyel és csak űr marad utána, akkor tényleg jobb megszüntetni ezt a kapcsolatot. Én, egy idealista kos nőszemély, nagyon nehezen tudom túltenni magam a szakításokon. Főleg azért, mert úgy érzem, mindent beleadok és cserébe nem biztos, hogy azt kapom, amire vágyom. Reménykedek, reménykedek, és csak nem úgy alakul.... Ilyenkor erősnek kell lennünk, és lépnünk kell. Például a megcsalás számomra egy olyan dolog, amit bár megbocsájtani meg tudok (és meg is akarok), de elfelejteni egy élet is kevés rá.
5. Nem áldozatnak lenni!
Mivel a szeretet egy döntés, és te úgy döntesz, hogy szereted a másikat, akkor ennek nem áldozatnak kell lenni. Az áldozat szerepe csak lehúz, sajnáltatod magad és azt vonzod magadhoz, hogy téged csak kihasználnak. Ne tedd! Ha önként adod bele magad egy kapcsolatba, saját döntésed alapján vállalsz pozitív (és néha kisebb-nagyobb erőfeszítést követelő) tetteket, az nem azt jelenti, hogy áldozat vagy. De ha nem hiszed el magadról, hogy a két ember kapcsolatában te vagy az egyik és egyenrangú fél, akkor valóban a társad sem fog "komolyan venni".
6. Szeretni - magunkat!
Ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, először magunkat kell szeretni. A hibáinkkal együtt. Amíg magunkat nem fogadjuk el teljes mértékben, addig másokat se fogunk tudni feltétel nélkül szeretni. Dolgozz magadon! Olvass, imádkozz, meditálj, hallgass olyan zenéket, amelytől feltöltődsz! Legyél magabiztos!
Fogadd el a nehézségeket, mert azok visznek előre. Szeresd az életet és éld meg minden percét!
