Matt Coyne 2015. decemberében osztotta meg Facebook-oldalán gondolatait az apává válásról, egy újszülöttel való együttélés első hónapjairól. Tanulságos és vicces módon írta le az apuka szempontjából a történéseket.

"Ma gratulálnom kellett magamnak: végre sikerült a pelenkacserét megoldanom, akár egy precíziós művész. Olyan vagyok, mint egy szerelő a Forma 1-es boxutcában ... sőt, még nála is profibb! Lewis Hamilton tuti nem pisil szembe, vagy nem kakkant a karodra a csere közben!

Ezen kívül is sokminden van, amit megtanultam:

A szülés

• Régen azt hittem, hogy a holdraszállás igazából csak kamu, aminek az elhintésére csak azért volt szükség, hogy néhány ember megőrizze a valódi titkot. Ma úgy gondolom, lehet benne valami. Főleg azóta, hogy elhallgatják azt a tényt, hogy a vajúdás milyen átkozottul szörnyű dolog.
• A szülészet abszolúte nem hasonlít arra, amit a tévében vagy a filmeken mutatnak – kivéve, ha nem a Fűrész 4-et nézed, amivel összekombinálták az Alien mellkasrobbantó részét. Szóval ti, akik azt mondtátok, hogy a szülés egy valóban varázslatos élmény – hatalmas hazugok vagytok! A szülés tényleg lehet varázslat, de csak akkor, ha nem tudod, hogyan zajlik.

(Az a legkeményebb benne, hogy látnod kell, milyen kínzó fájdalmakon megy keresztül a szerelmed. Bár egyszer Lyns rávett, hogy végignézzek egy teljes részt a Downton Abbey-ból - hát… Egyik kutya, másik eb.)

Az első hét

• Eddig erről halvány fogalmam sem volt, de a kisbabák valójában jazz-szinkópa ritmusra lélegeznek. Nincs előre meghatározott üteme, de kábé minden negyvenedik másodpercben abbahagyják a légzést. Éppen annyi időre, hogy azt hidd, vége, kész, meghaltak. Az összes szemétség közül, amit egy kisbaba elkövethet, ez a legeslegszemetebb: ha halottnak tetteti magát.
• Egy kisbaba sírása nagyon fura lehet. Amikor napközben hallgatod, olyan kis aranyosnak és cukinak tűnik. Viszont ugyanez hajnali háromkor olyan, mintha egy feldühödött viking smirglizné a koponyádat… belülről.
• A babapisi szembe fröccsenése az első alkalommal elég vicces dolog. De a kakit még ennél is pontosabban tudja időzíteni. A legdurvább, ha a baba nyom egy „csalikakit”, hogy amíg igyekszel leszedni a pelenkát és kicserélni, az igazi adagot a pelenkázóra nyomja. Mint a terroristák, akik a bombát éppen addigra időzítik, amikoora a mentők kiérkeznek.
• Az összes ruhadarab ezzel az átkozott patenttal kapcsolódik össze. És minden ruciban legalább három-négy patenttal több van, mint amennyire szükség lenne. Mindez persze csak azért, hogy a gyerek előtt teljesen beégjél a bénázásoddal – aki nemtetszését a folyamatos hadonászással fejezi ki. Olyan felöltöztetni egy hadonászó gyereket, mintha egy nyulat szeretnél benyomni egy lufiba. Ha pedig rá mersz szólni, hogy maradjon már nyugton, akkor a, tudomást sem vesz rólad, vagy b, elkezdi az arcát vakargatni. A kisbabák tök dilisek!

(Megfordult a fejemben, hogy olyan tépőzáras babaruhákat dobok majd piacra, mint a vetkőzős pasik gatyái. Az egyik kezedben a gyerek, a másikkal megfogod a ruháját, majd egy laza mozdulattal letéped.)

• A kisbabák ebben a korban szerintem még nem hasonlítanak senkire. Pedig ott üldögélnek nálatok a rokonok, literszámra isszák a teát, és olyanokat mondanak, hogy tiszta apja ez a gyerek, vagy hogy teljesen a nagyapjára ütött. Közben pedig mind úgy néznek ki, mint Ross Kemp (- az angolok egyik kedvenc sorozatának főszereplője.)

Az első hónap tapasztalatai

• A felnőtt életem során mindig törekedtem arra, hogy hetente legalább egy könyvet elolvassak. Nem vagyok naiv, tudtam, hogy majd kevesebb időm lesz, ezért megígértem magamnak, hogy a baba születése után megpróbálok havi egy könyvet kivégezni. Az elmúlt hónapok során viszont egyetlen dolog volt, amit elolvastam: egy szórólap a mellszívógépről. (És még nem értem a végére! Állandóan bealszom a cumizavarról szóló részen…)
• Tényleg lehet olyan alváshiánya az embernek, hogy már a heréi is fájnak!
• Emlékszel még arra a műsorra, amelyben a részvevőknek egy autót kellett fogniuk, és aki a legtovább rajta tudta tartani a kezét úgy, hogy nem aludt el, azé lehetett a járgány? Na, pont ilyen az élet a kisbabával… kivéve, hogy a műsorban három óránként kiengedtek pisilni és enni. Ja, és annak a végén megnyered az autót.
• Akár tetszik Lynsnek, akár nem, rendkívül szórakoztató dolog felemelni a pucér gyereket a fejed fölé, miközben Az Élet az Úr-t énekeled az Oroszlánkirályból.
• Csak akkor jössz rá, hogy milyen zajos környéken élsz, amikor leteszed aludni a gyereket. Régebben azt hittem, a mi lakásunk kifejezetten csendes és békés. Most meg kiderült, hogy a fürdőszoba csapja olyan hangokat ad ki, mintha Godzilla egy tankkal szórakozna.
• Mivel az öreglányok totál rá vannak kattanva a kisbabákra, fényévekbe telik, mire végigmegyünk egy bolton. Annyira fókuszálnak a babakocsira, mint egy vadászrepülő pilótája a célra: és legalább ilyen nehéz kicselezni. Akár a számítógépen játszanál valami ügyességi játékot. Rendkívül agyafúrtak, és ha többen vannak, akkor neked annyi. Szétválnak és levadásznak, mintha csak raptorok lennének.

Három hónap elteltével… Most

• A legfontosabb dolog, amit tanultam, hogy Charlie nagyon szerencsés fickó, amiért Lyns az anyukája. Lyns stramm, okos, vicces, melegszívű – és gondoskodik róla, hogy ne rontsam el teljesen a dolgokat. Remélhetőleg az ő génjei majd hatékonyan ellensúlyozzák az enyéimben rejlő hajlamot a hatalmas orrlyukakra és a férficicire.
• Kétségkívül a fiam születése a legklasszabb dolog, ami valaha történt velünk az életben. (Sokkal jobb például, mint amikor sikerült teleragasztottam a matricás gyűjtőfüzetet két egymást követő évben is!)
• Máris annyi cinizmust levakart rólam a fiam, hogy idebiggyesszem még ezt az utolsó bekezdést. Egészen biztos vagyok benne, hogy ebben majd jó leszek. Mert amilyen béna, szétszórt és szánalmas balfék vagyok, mégis mindennél fontosabb számomra, hogy Charlie-nak semmi baja ne essék.
• És ez, ha jól értem, azért nem is olyan rossz eredmény tőlem…"

Ha egyetértesz a férfi gondolataival, oszd meg a cikket másokkal is! Kövess a FACEBOOK-on is!

Áldás! Lótusz