A 21. század nagy találmánya az okostelefon. Haladunk a korral, a technika fejlődik (bár szerintem az emberi kapcsolatok ennek épp ellenkező előjelű haladáson mennek keresztül: elcsökevényesednek, a szeretet, az odafigyelés, az idő másikra való rászánása teljesen eltűnik. Csak dobsz egy smile-t és már le is van rendezve egy születésnap.... :( )

Azonban 100 évvel ezelőtt az emberek még elmentek szomszédolni egymáshoz. Mindennek megvolt a maga helye és ideje. Ritkán késtek a megbeszélt találkákról, pedig mobiljuk sem volt.

A mobilt akkoriban, főleg az Alföldön, gémeskúttal helyettesítették. Alföldi lány vagyok, a dédimamámnak még volt ilyenje. Emlékszem felhúzott egy vödörrel abból a kristálytiszta, jéghideg vizű kútból egy vödörnyit, és mi, dédunokák a tenyerünkből szürcsöltük a vizet. Arra az ízre még ma is emlékszem....

De a gémeskutak nemcsak azért voltak jók, mert szomjunkat olthattuk vele. Régen teljesen más jelentősége is volt: a kúttal tudtak jelezni, vagyis attól függően, hogyan állt a géme, már messziről is lehetett látni, hogy mi is a helyzet az adott tanyában.

A gémmel jelezni tudták, hogy a gazda épp nincs itthon, de az asszony tárt karokkal várja a szeretőjét, vagy éppen azt, hogy pandúrok vannak a közelben, vagy éppen a kinn a földeken dolgozóknak, hogy itt az ebédidő, kész az ebéd jöjjenek haza. Emellett a "titkos" üzenetek mellett az is látható volt, hogy a víz iható-e, vagy épp emberi fogyasztásra alkalmatlan.

Lehetett még tudni, ha valami szerencsétlenség történt, vagy épp látogatók vannak a gazdánál. De az is, ha hivatalos ember van a háznál. A kút állásával azt ki tudták fejezni, hogy hajtsák az állatokat az itatókhoz.

Nem mondom, hogy most mindenki dobja ki a mobilját és építsen egy gémeskutat az udvarába...

De igen, mondom! :)

Képek: pinterest.com

A cikk megírásához ötletadóként szolgált: Sokszínűvidék