A vicces Nobel-díj, azaz az Ignobel-díj (Ig Nobel award: alantas, fölösleges, semmire sem való, kiejtése: [ɪg nəʊ bɛl]) a Nobel-díj paródiája. A Nobel szó nemest, kiválót jelent, az ig pedig egy német fosztóképző. Az "elismerésben" azok részesülhetnek, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett.
Idén került megrendezésre a 26. IgNobel-díj kiosztásra, és magyarok is a díjazottak közé kerültek. A Harvard tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research szerkesztői által alapított díjat 2016-ban magyar tudósok is elhalászták. A díjazottak "művei" „az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”. A díj mellé komoly pénzjutalom, 10 billió zimbabwei dollár, vagyis úgy hetven forint is jár.
És mi volt az, amit ezzel a hatalmas jutalommal díjaztak?
Két díjazott kutatásnak vannak magyar szerzői. Az egyikben a fehér színű lovak előnyeit vizsgálta Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Hegedüs Ramón, Gerics Balázs, Farkas Róbert és Susanne Åkesson az ELTE Fizikai Intézetében dolgozó Horváth vezetésével: a tanulmány eredményei szerint a fehér lovakat kevésbé zargatják a böglyök.
A másik, szintén fizika-kategóriában díjazott tanulmányban azt vizsgálta a Horváth Gábor, Malik Péter, Kriska György és Hansruedi Wildermuth összeállítású csapat, hogy miért vonzódnak a szitakötők a fekete sírkövekhez a temetőkben.
Magyarok már korábban is kaptak IgNobelt. Tóth Ágotát, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docensét 2008-ban azért díjazták, mert a japán kollégáival a nyálkagombák útkereső módszerét tanulmányozták, amellyel egyszerű labirintusokból próbálnak kijutni. 2005-ben Gál József fizikust díjazták, amiért a Brémai Egyetemen kutató kollégáival leírta, hogy a pingvinek milyen nagy nyomással lövik ki székletüket. A legelső béke-IgNobelt pedig 1991-ben (még az eredeti mottó szellemében) Teller Ede nyerte, általában az egész életművéért.
2016. IgNobel-díj díjazottai
Az orvosi kategória győztese olyan kutatás lett, amiben azt bizonyították a tudósok, hogy ha valakinek viszket valamije a teste bal oldalán, a viszketés csökkenthető azzal, ha a tükörbe nézve a jobb oldalunkat vakarjuk ugyanott.
A pszichológiai díjat egy olyan csoport kapta, amely belga, holland, német, kanadai és amerikai kutatókból áll és azt vizsgálta hogy a notórius hazudozók milyen gyakran szoktak hazudni, és különböző szempontok alapján eldöntötték, hogy hisznek-e nekik vagy sem.
A biológiai kategóriában Charles Fostert díjazták, aki ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a vadonban élt: néha hód, máskor vidra, szarvas, róka vagy madár formájában. A kategória másik győztese Thomas Thwaites, aki különböző műlábakat magára aggatva kecske módjára mozgott, és az állatokkal együtt rótta a környék dombságait.
Az érzékelés kategóriában kiosztott díjat japán kutatók kapták, akik azt kutatták, hogy vajon másképp néznek-e ki a dolgok, ha lehajolva, a lábunk között átnézve látjuk őket. Az irodalmi IgNobelt egy háromkötetes mű szerzője kapta: Fredrik Sjöberg svéd író az elpusztult, illetve még el nem pusztult legyek gyűjtésének szépségeiről írt több köteten át.
A közgazdasági kategória díjazottjai brit és új-zélandi szakemberek lettek. A kutatásuk témája: milyen személyiségjegyei vannak a kavicsoknak, és azoknak milyen kereskedelmi és marketing-hatásai lehetnek.
Bár viccesnek tűnnek ezek a kutatások, azonban ezek a felfedezések témakörükben nagy lépéssel szolgálnak. Mert azok a kísérletek is, melyek nem úgy sülnek el, ahogy várjuk, vagy bugyutának tűnnek, egy kis lépéssel közelebb leszünk a célunk megoldásához.
Forrás: Wikipedia, Improbable, Index
