Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A róla elnevezett andráskereszt érdekessége, hogy átlósan volt ácsolva, és ezen halt mártírhalált.

Régebben András apostol napja népszokásokat megülve telt és az Adventet kezdetét, ami egyben az egyházi év lezárása és következő év indítása az András-naphoz legközelebbi vasárnap. A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. A hagyomány célja volt, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük.

Férjet megjósló praktikák:

András-nap estéjén a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.

A malacokat is bevetették régebben, mármint a röfögésüket. Ezt hívták hallgatózásnak. Ilyenkor az ólat kellett rugdosni, azért, hogy a malac röffentsen. Ahányat a malac röffentett, annyi év múlva megy férjhez a lány. Ha viszont a malac bealudt és nem "beszélt", a lány még abban az évben férjhez megy.

Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya,  az mutatta meg a jövendőbeli nevét.

András-napján a derelyefőzés során is lehetett jósolni: a lányok 8-10 cédulára fiúneveket írtak, s a cédulákat derelyébe gyúrták. Amelyik derelye először feljött a víz tetejére, azt gyorsan kikapták, s felolvasták a cédulán lévő jövendőbeli nevét.

András-napon a ólomöntés is segített a hajadonoknak, hogy megtudják mire számíthatnak. A forró ólmot vízbe öntik és megnézik, hogy milyen szerszámhoz hasonló forma jön ki, így próbálják kitalálni a jövendőbeli foglalkozását.

A szalmakoszorú dobálás is a férjjóslásban segített. A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.

Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. Az András-nap előtt elfogyasztott almák magját megszámolták a lányok. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták és  András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.

A legények is kíváncsiak voltak jövendőbelijükre. 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. Ezt a jóslást lányok is gyakorolták! Sok sikert! :)