A dédimamám 96 éves korában ment el. Bár a hallása már eléggé megromlott az utolsó néhány hónapban, azonban még 96 évesen is fitt volt és egészséges. Reggel megevett egy szelet kenyeret egy kis tejjel, délben főtt ételt fogyasztott, napközben megevett egy-egy almát, vagy egy kis aludt tejet, este pedig szendvicset evett sok zöldséggel. Amíg élete utolsó néhány évében a nagyimhoz költözött, mert a vályogháza összedőlt a nagy belvíz után (ITT), hagyományos ételeket, sok zöldséget-gyümölcsöt fogyasztott. Semmi tartósítószer, semmi gyorskaja...

Szóval. A nagyszüleinknek voltak/vannak egészségügyi problémái, de ezek legtöbbször nem a mai stresszes élet következményei. Miben volt más az ő életvitelük, mint a miénk? Miért van ma annyi ételallergiás, és régebben miért volt kevesebb?

0. A szkeptikusok szerint akkor is volt ilyen, de akkor még nem ismerték az orvosok. Még ma is elég nehezen ismerik fel, ha valakinek diétára van szüksége (akár cukormentesen, akár gluténmentesen, akár laktózmentesen kell táplálkoznia...).

A butternutrition.com összeszedett néhány okot-indokot, ami magyarázhatja, miért nem voltak a nagyszüleink allergiások? Ezeket egészítettem ki a saját gondolataimmal.

1. Valódi, az adott évszakban termő zöldségeket-gyümölcsöket fogyasztottak

Az élelmiszerek kis gazdaságokból kerültek a piacokra, (ma már sok a viszonteladó). A termékek frissek voltak, nem voltak feldolgozva, tartósítva. Akkoriban a táplálékok még tápanyagban, vitaminban gazdagok voltak, mert kivárták, hogy megérjen és nem siettették az érést. A földet sem zsigerelték ki, minden terménynek megvolt a saját helye. A földet hagyták pihenni is bizonyos évenként. Apukám legtöbbször a kicsit csúnyácskább zöldséget-gyümölcsöt veszi meg a piacon, és legtöbbször egy idős nénitől. Az biztos, hogy kevesebb vegyszert kapott, de annál több odafigyelést. Az újszülötteket nem tápszerrel táplálták akkoriban, hanem anyatejet kaptak.

2. A nagyszüleink nem diétáztak, és nem bántották a testüket; és nem kavartak bele az anyagcseréjükbe

A nagyszüleink nem estek áldozatul az ilyen-olyan diétáknak, nem számolgatták a kalóriákat, és nem fogyóztak. Az anyagcseréjük rendben volt. Falun a saját maguk által megtermelt élelmiszereket fogyasztották, és fizikai munkát végeztek, emellett simán fogyaszthattak akár nehezebb ételeket is. Szervezetüket nem éheztették ki, megadtak számukra mindent, amire szüksége volt.

3. Nagyszüleink maguk főztek, hagyományos módszerekkel, egészséges alapanyagok felhasználásával.

Régen nem volt lehetőség feldolgozott élelmiszerek beszerzésére, ilyet fogyasztani luxusnak számított. Nem ettek gyorskajákat, mélyhűtött élelmiszereket, feldolgozott alapanyagokat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy egészségesebbek legyenek.

4. Nem fogyasztottak génmanipulált, adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket, stabilizátorok és sűrítőanyagok nélküli ételeket fogyasztottak.

A 20. század első felében még nem kezelték adalékanyaggal, antibiotikummal és hormonokkal az élelmiszereket, csak azért, hogy megőrizzék az eltarthatóságot és akár az élelmiszer kinézetét befolyásolják vele.

5. Elfogyasztották az egész állatot, minden egyes részét.

Az állatot teljesen feldolgozták: még a belsőségeket is felhasználták, készítettek pl. disznósajtot, kolbászt, hurkát, májast, sonkát. A hús nagy részét füstölték (nem füstölt ízű!), ezzel tartósították. Nemcsak az állat kedvelt részeit fogyasztották el! Így az állatban található szinte minden ásványi anyagot, vitamint elfogyasztottak. Értékelték és a lehető legjobban felhasználták az állat minden részét. A legfinomabb falatokat ünnepi alkalmakkor fogyasztották el.

6. Nem mentek feleslegesen orvoshoz.

Amikor rosszul érezték magukat, nem rohantak orvoshoz, hogy az felírjon nekik valamit. Csak akkor látta őket orvos, ha baleset/és vagy sérülés érte őket, vagy valami életveszélyes betegségük volt. Amikor lázasak voltak, kivártak. Pihentek, erőlevest ettek. Kivárták a test természetes gyógyulási folyamatot. Az étel volt az igazi orvosságuk. (Milyen lelki ok okozza a betegséget? ITT.)

7. Sok időt töltöttek a szabadban.

A nagyszülők nem választhatták azt az alternatívát, hogy bent játszanak a telefonjukkal, számítógépekkel és játékokkal. Ezzel szemben kerékpároztak, hintáztak, fogócskáztak, sétáltak az anyatermészet lágy ölén! Gyermekkoromban volt egy tanyánk. Még 10 éves se voltam, a húgom 8. A tanya körül hatalmas mező, erdő volt. Az ebéd után mindig fogtuk magunkat, és sétáltunk egy hatalmasat. Akkoriban még meg mertem fogni a békát, gyíkot, tücsköt, bogarat... szedtünk virágokat és még gombásztunk is - persze azt másnap bevizsgáltattuk... Annyira felhőtlennek és szabadnak éreztem ott magam!

Nekik a kinti (házi) munka volt a fittness... A fizikai munka kellő megterhelést okozott számukra, "kellemesen" elfáradtak. De nemcsak vidéken mozogtak akkoriban többet, mint ma. A városokban nem volt autó, tömegközlekedés... gyalog jártak. És elfogadták, ez volt a természetes.

Mindennek mi a köze az ételallergiához?

A táplálkozás hatással van testünk minden sejtjére. Sejtjeink egészsége a táplálkozástól és az életmódtól függ. (A mai divatos életmódváltozás során is azt mondják, hogy 30 % - ban a mozgás és 70 % - ban a táplálkozás határozza meg egészségünket.) A sejtek építik fel a szöveteket, a szövetek pedig a szerveket alkotják, melyekből egész szervrendszerek épülnek fel. Ha a táplálkozás nem megfelelő, akkor a testünk működése sem lesz tökéletes, így szerveink, szöveteink sérülést fognak szenvedni. Ez a természetellenes működés során nagyobb a valószínűsége annak, hogy bizonyos élelmiszerekre érzékenységet, allergiát váltanak ki.