Müller Péter szavai mindig úgy hatnak rám, mint a szomjas vándor számára egy hűs, tiszta vizű forrás. Bolyongásaim közepette már nagyon ki voltam száradva... Szomjaztam egy olyan gondolatra, ami erőt ad az utam további részére. Ez a mai idézet is éppen ilyen. Elgondolkodtató...

"Veletek nem volt még úgy, hogy féltetek szeretni? Ó, Istenem, én hányszor éreztem már!

Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy „Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is.

És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek.

Megközelíteni egy másik embert nemcsak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor „őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit – ez a szeretet. És ehhez le kell győzni a drótakadályt. És azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna. Mindegy. Kockáztatás nélkül nincs igazi találkozás." (life.hu)

További Müller Péter életbölcsességekért kattints IDE.