Müller Péter gondolatai a szerelemről
Müller Péter: "Aki nem szerelmes, az is szerelmes, csak nem tud róla.
Vigyázz, ravasz mondat! A szerelem mindenkiben ott lappang. Gyárilag így vagyunk megteremtve. Bennünk van, mint az Élet, amitől dobog a szívünk. Bennünk van, mint föld mélyén az olaj, akkor is, ha sohasem jön felszínre. Ha tanulsz a lélek mélyén búvárkodni, látni fogod, hogy a legsivárabb, legönzőbb felszín alatt is milyen forró láva bugyog bennünk. Olyanok vagyunk, mint egy befagyott tó.
Csak a mélyén van gazdag élet – fönt hideg és halott.
A lelke mélyén azonban minden ember tudja, mi az, hogy boldogság és szabadság. És tudja, mi az a szerelem! Azonnal ráismer, ha kívülről érkezik az életébe. „Szervusz, szerelem! Hol a fenébe voltál eddig?" Ha meg nem jön, várja, várja, várja. És reméli, hogy jön majd. Késve, de jön. Sok ilyen elkésett, öregkori szerelmet láttam." /life.hu/
A fenti sorokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy szerelmet akkor is érezhetünk, amikor nincs konkrét párunk, "kiszemeltünk". Mert ez a határtalan érzés gyakran szinte ok nélkül lobban fel a lelkünkben és nemcsak más ember válthatja ki belőlünk. Sőt! Az érzés bennünk van, mi adunk neki teret, mi nyitjuk meg az utat felé. Szerelmesnek érezhetjük magunkat egy gyönyörű tavaszi napon, amikor süt a nap és kellemes az idő, a madarak énekelnek, és virágillat száll a levegőben. De akkor is, ha meglátunk egy pici babát, aki életének első néhány lépését igyekszik megtenni. A botladozása, és elszántsága szerelmessé tehet.
És gyakran csak az érzésbe vagyunk szerelmesek. Abba az érzésbe, amit a szabadság, a szeretet, a béke, a nyugalom, az érzékiség, a vágy és meghittség ad számunkra.
SZERELMESNEK LENNI JÓ! A SZERELEM A LEVEGŐBEN VAN!
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=NNC0kIzM1Fo[/embed]
