Mivel már csak négyet kell aludni, hogy beinduljon a locsolkodási-nagyüzem, a férfiaknak is ideje lenne elgondolkodniuk azon, mivel is fogják a szép virágszálaikat, vagyis minket, nőket meglocsolni. Legutóbb a parfümhasználatról írtam, aztán egyszer csak beugrott, hogy van ennél egy sokkal tisztább és a családunkhoz sokkal jobban kötődő dolog, ami összeköthető a húsvéttal. Ez pedig a locsolkodás szódával. A néphagyomány is inkább a szóda használatát kedveli, mint a drága, büdös löttyöket. És milyen igazuk van! Tudjátok egyébként, hogy honnan ered a szódagyártás? Magyarországon Jedlik Ányos építette az első olyan berendezést, mellyel szénsavas vizet lehetett előállítani, később tervei alapján épült meg az első szikvízüzem. Nem sokkal később Wagner Dániel megalapította az első gyógyszergyárat, a Soroksári úton 1867-ben. Itt már működött egy szóda- és szifonfej-előállító üzem is, mivel a gyógyszergyártáshoz szükség volt rá. Az első, szikvízgyártással foglalkozó rendelet is ebből a korszakból való, 1869-ből. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy az országban annyira elterjedt a szikvíz gyártása, hogy szabályozni kell. Már ekkor előírják például azt, hogy a vizet a hatóságnak be kell vizsgálnia, a szifonfejeket, illetve minden olyan gyártási eszközt, ami érintkezik a szódával, ónbevonattal kell ellátni – eredeti anyaguk ugyanis többnyire réz volt, illetve a szifonfejek ólomból készültek, ami egészségre ártalmas. Az ősök Mivel a bevezetőben említettem, hogy családi körben is egy „fogalom” a szíkvíz”, most elmondom miért is. A Bánffi család több mint 100 éve, 1907 óta foglalkozik szikvízkészítéssel. Az első üzemet nagyapám nagyszülei alapították Kisteleken, azért, hogy saját kocsmájukat el tudják látni szódával. (Ami ugye fröccskészítés egyik alapja). A kezdeti siker után a világválság, háború miatt a termelés visszaesett, de 1941-ben a dédnagymamám átvette a vállalkozást. A II. világháború után a szovjet katonák a szikvízüzemet szinte teljesen kifosztották, majd, alighogy talpra állt az üzem, az 50-es évek elején államosították, de szerencsére 1952-ben a családnak sikerült visszavásárolnia hosszas kérelmezés után. A nehézséget ebben a korszakban az jelentette, hogy az állam félt a konkurenciától (saját cégeit preferálta), a másik, hogy mivel a szóda népélelmezési cikk volt, csak kötött áron lehetett érvényesíteni. Ennek ellenére a nagypapám 1972-ben szódatöltő üzemet alapított Szegeden. Ő kedvességével, szakértelmével érte el, hogy Szeged minden vendéglőjébe szállított, illetve több nagyvállalattal és szövetkezettel is üzleti kapcsolatban állt. Sajnos a nagypapám 1984-ben meghalt, a családi vállalkozást a keresztapám vette át, és ő üzemelteti jelenleg is. Az ő hozzáértésével és elhivatottságával sokat adott a családi vállalkozás hírnevéhez és a szóda-kultúra terjesztéséhez. Ennek ékes példája 2012-ben az Év Vállalkozójává válása, a Magyar Agrárgazdasági Minőségi Díjasok klubjába való bekerülése; a szóda hungaricumként való elismertetése; szikvízmúzeum létrehozása (mely keresztapám lelkes, többéves gyűjtése során talált tárgyakat mutatja be a szebbnél szebb, értékesnél értékesebb szódásüvegekkel Szegeden tekinthető meg.) A szikvízkésztés legújabb generációjához tartozik az unokatesóm, aki most ízlelgeti a szódakészítés csínjával-bínjával. Szóval kedves lelkes fiatalok! Locsolkodjatok szódával! Egészségünkre!
Forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/minosegi_dijat_kapott_a_banffi_szoda/2274550/ http://szegedcafe.hu/2012/03/12/dijat-nyert-a-banffi-szoda/ http://www.banffiszoda.hu/index.php/hu/
