Minden nőnek férfire van szüksége! Még akkor is, ha magabiztos, erős és önálló.

Igen. Be kell vallanom: férfira van szükségem! 30-as egyedülálló nőként a magányról, a magabiztosságról, az önállóságról már mindent tudok. De most férfire van szükségem! Eddigi életem folyamán több férfivel is éltem együtt, a leghosszabb idő 7 év volt. Ennek már néhány éve. Azóta inkább keseregtem, vagy fellángoltam, vagy csak dacból voltam valakivel.

De ettől még férfire van szükségem! És minden nőnek, minden gyereknek szüksége van férfire, apára. Az élet rendje, hogy a férfi - a "teremtő", az agy, a logikusan gondolkodó, a biztonságot adó, az irányító, a tiszteletre méltó, az ambiciózus, a tesztoszteronbomba, a nőcsábász élhesse az életét. Hogy megvívja a csatáit, hogy haladjon felfelé a ranglétrán, hogy dolgozhasson, hogy sikeres lehessen, hogy alkothasson és hogy "nyomot hagyjon". Ez a nyom nemcsak a munkájában maradhat fenn. A legnagyobb alkotás az életben a gyerek, a család. Ahhoz, hogy egy férfi felelősen tudjon családot alapítani, valóban fel kell nőnie. Nemcsak fizikailag, de a lelkileg, szellemileg is. Érettnek kell lennie arra, hogy társ és apa tudjon lenni. Ehhez kellenek sérelmek az életben, amik megtanítják a megbocsátás képességére, kudarcokra, melyek megtanítják a újra és újra felállásra, szerelmekre, melyekből megtanulhat szeretni, rajongani, és szüksége van a szép dolgokra is, melyeket a nehezebb időkben felidézve újra visszatér az életkedve. A gyerekségre is szükség van: az apukáknál senki nem tud lelkesebben és felszabadultabban játszani a gyermekével.

És miért létezünk mi, nők? Én, mint nő? Mire vagyok hivatva? A női energia lágyabb, inkább befogadó, mint teremtő. Viszont a mai feminista világban a nők minden áron ki akarják teljesíteni az életüket. "Saját" életet akarnak. Meg akarják valósítani önmagukat, mert ez manapság annyira divatos dolog. A női energia egy támogató energia, nem törtető, nem akaratos, nem irányító, nem karrierista.

Szeretném egy picit a férfi-szerepeket letenni és egy egészet alkotni valakivel. Egy igazi férfivel. Nem egy macsóval, és nem egy papuccsal. Nem egy karrieristával, de nem is egy lúzerrel. Legyen önbizalma, de csak egészséges mértékben. Legyen egzisztenciája, de ne legyen túl gazdag.

Igen, a nőnek férfira van szüksége! Nem kellene a felvett szerepeket, a hamisan pozitívnak feltüntetett tulajdonságokat értéknek beállítani (hogy egy nő tökéletes, és hogy pasi nélkül is elvan). Igen, túlélni lehet társ nélkül, de élni nem!

Szükségem van férfire! Igen. Én is sokáig úgy gondoltam, hogy tök jól elvagyok egyedül és (kos létemre, örök idealistaként) csakis az egyetlen és igazi férfire van szükségem. De létezik olyan, hogy igazi? Nem tudom. Még sosem éreztem, hogy valaki "lelkileg is kielégít".

A nőknek is fel kell nőniük: el kell engedni azt a képet, amit manapság a média közvetít: legyél sikeres, legyél gazdag, legyél mindenben szuper - szuperanyu, szuperdolgozó, szupernő, szexistennő. Te a médiának vagy magadnak akarsz megfelelni? Miért kell mindenben tökéletesnek lenni? Miért kell mindenkinek megfelelni? Miért engedsz a nyomásnak?

Az élet jin-jang egy folyamatos változás. De azért az eredeti tulajdonságokat, a szerepeket nem cseréljük fel. Mivel én jelenleg egyedül élek, egyszerre kell nőnek is lennem: nőiesen öltözködni, nőként viselkedni, törődni magammal, de emellett egy picit karrieristának is kell lennem (ha nem akarok éhen halni), önállónak és önfenntartónak lennem. De ebbe már belefáradtam. Belátom, hogy én akartam irányítani és ebbe bele is buktam. A nő nem irányító, hanem befogadó és alkalmazkodó lény. Ez nem azt jelenti, hogy lapít, mint sz@r a fűben.... Van véleménye, de hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen.

Valószínűleg sosem leszek csendes kislány, ami a szívemen az a számon... De azt is tudom, hogy amikor van mellettem férfi, akkor valahogy ez a "vadállati" ösztönös védekezés, a félelem eltűnik belőlem, Mert tudom, hogy a férfi egy támasz, akivel egy egészet tudok alkotni. Egy meg egy több, mint kettő. Az érett felnőttek alkotnak együtt és nem rombolnak.

A legnagyobb alkotás a gyermek. Egy gyerek áldás. A szerelem gyümölcse. A jövő záloga. Egy hófehér papírlap, melyet a szülők írhatnak teli. A gyermek számára a boldog szülők adják a biztonságot. Ha azt látja a gyerek, hogy apa lelépett, mert nem elég jó anyának és ezért állandóan csesztette, de azért hétvégén vele vagyok és az tök jó... ez milyen példa? Miért ugranak bele emberek olyan kapcsolatba, melyről már az első pillanatban tudják, érzik legbelül, hogy rossz lesz? Miért tolnak ki magukkal? Miért tolnak ki a gyerekkel? Milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből? Azt látják, hogy apát és/vagy anyát bármikor le lehet cserélni, mint egy használt zoknit. Hogy az emberek nem kommunikálnak egymással, hanem csak egymás fölé, vagy mellé beszélnek.

A nőnek férfira van szüksége, a gyerekeknek apára. Ez az álmom....

Nem, nem örülök, hogy egyedül vagyok. De legalább nincs mit megbánnom.... Várom a férfit...