Csörög az óra. Szem kipattan, indulás: megyek, zuhanyozni, öltözködni, megetetni a családot. Ja nem! Csörög az óra és, lenyomom a szundit. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer. Kb. háromnegyed óra múlva kitámasztom a szeme két gyufaszállal. A macska már nyávog, szeretne reggelizni. Ha már jól lakott, megint a szobában találom magam. Valahol olvastam, hogy a nyújtózás fontos:

- a gerincoszlop lassú, csigolyáról csigolyára való megnyújtása segít a helyes testtartásban;

- frissíti a vérkeringést;

- oldja a feszültséget;

- segít lazának maradni (mind testben, mind lélekben);

- a szervezet keringését beindítja.

Én úgy szoktam, hogy lehajolok, hagyom a felső testem lógni lefelé. Nem erőltetem, csak lógatom magam. Egy idő után megnyúlik a gerincem, a karom már majdnem leér. Amikor már elégnek érzem, akkor lassan, óvatosan, csigolyáról csigolyára haladva felállok.

És hogy csinálják ezt a mókusok? Nézd meg a videót és meglátod, mennyire cukin nyújtózkodik egy háziasított, álmos mókus reggel.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=ySURk6yw9rE[/embed]

Ugye milyen aranyos?

Kövess a FACEBOOK-on is!