Hencidától Bonchidáig - tartja a mondás. De hol található ez a két település? És miért használjuk ezt a régi mondást? Milyen látványosságokat találunk ott?
Számos népmesénben, amikor a mesebeli királyfi vagy a szerencsét próbálni indult és révbeért szegénylegény elnyeri a tündérszép királykisasszony kezét, a királyi udvarban olyan lagzit, lakodalmat csapnak, hogy Hencidától Boncidáig folyik a sárga lé (vagyis a húsleves).. Így van ez már Szuszmir meséjében, amelyet Csokonai Vitéz Mihály szőtt bele A méla Tempefői című drámájába: „Mitagadás benne? elvette osztég a királykisasszonyt: hogy elvette, hát nagy lakodalmat ütöttek, Hencidától fogva Boncidáig folyt a sárga lé…”
Hencida
Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfalutól északkeletre, Gaborján szomszédságában fekvő település. Belterülete 1034, míg külterülete 3345 ha nagyságú.
Hencida története
Hencida nevét a XV. századi oklevelek említik először Henczhida néven.
1507-ben a Henczidai család a település birtokosa, 1517-ben pedig Bajomi János és Benedek, később pedig a Bocskay család birtokába került. 1520-ban a vámszedő helyek közt sorolták fel nevét. 1609-ben a Nadányiak birtoka lett, 1703-ban a Komjáthy és a Zólyomi családé, később pedig a Beöthyek, a Balogh és a Miklóssy család is birtokosai voltak. Bocskai fejedelem alatt a községet a Nadányiak (Nadányi Zsigmond és Gergely) védték Barbiano csapatai ellen. 1659-ben II. Rákóczi György idején a falut felégették a török közeledtének. A Rákóczi-szabadságharc alatt pedig a rácok dúlták fel a falut.
Hencidához tartoztak az alábbi helységek is: Kődomb, Évaakla, Bús, Gyürüszeg, Sárkánysziget, Kossuthtér, és Magyar puszták is.
Hencida nevezetességei
Református temploma - 1791-ben épült.
A településtől nyugatra halad el szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.
Bonchida
Bonchida (románul Bonțida, németül Bonisbruck) falu Romániában, Erdélyben, Kolozsvártól 30 km-re található település.
Nevének jelentése: egy Bonc nevű személy birtokán átvezető híd. Valószínűleg a terület egy Bonc nevű személy birtoka volt és a Kis-Szamoson itt vezetett át híd.
Bonchida története
1263-ban Bonchhyda néven említik először. Várkastélyát a 15. század végén a Bánffyak építették, majd a 17. század közepén Bánffy Dénes megerősítette. Örököse, Bánffy György, Erdély kormányzója az 1690-es években folytatta az építkezést. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Ezután elhanyagolt állapotban volt, majd 1748 és 1753 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építette át, Erdély egyik legszebb palotája volt. A díszudvart Johannes Nachtigall kolozsvári szobrász görög mitológiai tárgyú szobrai díszítették. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. A kastély helyreállítására nemzetközi program indult.
1703. november 10-én itt arattak nagy győzelmet Orosz Pál és Bóné András ezredeskapitányok a császáriak felett, a csata után a székelyek is Rákóczi mellé álltak. 1910-ben 2357, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
Bonchida nevezetességei
1. Református temploma a 13. században épült.
2. A Bánffy-kastély
A Bánffy-kastély története
Bonchida 600 éven át a Bánffy-család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építtetni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.
A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. A karbantartás teljes hiánya miatt a kastélyépület is súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a falait építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból. Ezek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság - miután egy koprodukciós film forgatásán másodszor is fölgyújtották - megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag-lerakatként használták, a kastélykertet pedig legelőként az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.
Az államosítás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya, aki az 1950-es évektől Marokkóban, Tangerben él, visszaperelte. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.
És miért is írtam meg a cikket azon kívül, mert érdekesnek találtam a legendát és kíváncsi voltam a történetre? Mert akár az enyém is lehetne a kastély a vezetéknevem alapján... :) A dédnagymamám még y-nal írta a 20. század elején. Én már i-vel írom, de azt szoktam mondani, hogy én "i" nélkül is nemes vagyok. :)
Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg másokkal is!
Kövess a FACEBOOK-on is!
