December 12.
"A jól működő párkapcsolat alaptétele, hogy mindaz, amit várunk és remélünk, mindkettőnk számára megvalósuljon. Csak így tudunk hűségesen benne maradni egy kapcsolatban. Mai veszedelmes kultúránkban éppen a legfontosabb, a kapcsolat érzelmi értéke lúgozódik ki: az, hogy fontosak legyünk egymás számára. Az, hogy éppen ránk van valakinek szüksége, és nem vagyunk felcserélhetők! A fogyasztói szemlélet sajnos a párkapcsolatainkra is átszivárgott. Ki kínlódik az éppen hullámvölgybe került kapcsolatával, ha van másik?! Ennek a szerencsétlen kultúrának az is az üzenete, hogy nincs idő a kivárásra, a jobbításra. Ezért ellenkultúrával kell védenünk a kapcsolatainkat! – állítja Bagdy Emőke
Mint a jin és a jang
Biológiailag is merőben más a két nem, ehhez kétség sem fér. Nemcsak a szemet szúró testi adottságokban különbözünk, hanem az agyunk is máshogy működik, ugyanis a nőknél a jobb, a férfiaknál a bal agyfélteke a domináns. Ezért míg a férfi racionálisan gondolkozik, keveset beszélt az érzelmeiről, és a családban a védelmező, óvó szerep az övé, addig a nő csacsog, érzelemgazdag, és ő a családi melegség, a nyugalom és biztonságérzet fenntartója. Ezt bizonyítja az alábbi, sokat hallott párbeszéd is:
Nő: Legalább kedveskedhetnél egy kicsit, átölelhetnél, vagy mondhatnád, hogy szeretsz!
Férfi: De hát az egész fizetésem hazaadom nektek, hogyan bizonyítsam jobban, hogy szeretlek?
Az emocionális és a racionális beállítottság egyik leghétköznapibb példája ez, de a női és férfi lét a világ két ellentétes pólusaként mégis összeillik, mint a jin és a jang. De vajon mik a mozgatói egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak?
Ha a boldog párkapcsolat mozgatóira vagyunk kíváncsiak, vissza kell mennünk egészen a megszületésünkig. Hihetetlenül hangzik, de az, hogy édesanyánk hogyan viszonyult hozzánk, és mennyire szeretett minket ezekben az időkben, meghatározza további életünket. Egy csecsemő még magatehetetlen, éppen ezért fokozottan vágyik a biztonságra, az őt körülvevő szeretetre. Ha az anya feszült, ideges, vagy a gyermekével nem törődik eleget, ezt a csöppség megérzi, és a fokozott biztonságérzete kielégítetlen lesz. Nem tanulja meg, milyen érzés biztonságban lenni, és milyen érzés, ha feltétlenül szeretik őt. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egyéves (de jobb esetben kétéves) koráig az anyuka maradjon vele otthon, és minden idejét, minden szeretetét odaadja neki, mert később, a párkapcsolatai során ez az ember ugyanazt a biztonságérzetet fogja keresni a párjában, mint amit az édesanyjától megkapott és megtanult.
Életünk következő éveiben aztán rengeteg viselkedésmintát sajátítunk el szüleinktől, és szinte akaratlanul tanítják meg nekünk otthon, hogyan „kell" reagálni egyes szituációkra. Ez az oka annak, hogy amikor fiatal felnőttkorban ránk talál az első nagy szerelem, már egy egészen nagy szocializációs csomagot viszünk magunkkal, és teszünk bele a kapcsolatba. Ennek, és a későbbi kapcsolatainknak is három, úgynevezett alappillére lehet, melyek az intimitás, az elkötelezettség és a szenvedély. Ha csak az első kettőt visszük a kapcsolatba, azt nevezzük barátságnak, amiben közel kerülünk egymáshoz, megoszthatunk egymással mindent, és elkötelezettek vagyunk barátunk iránt. Ha csupán intimitás és szenvedély a két összetevő, úgy a szerelmi kapcsolat nem lesz tartós, hiszen hiányzik az elkötelezettség. Éppen ezért egy párkapcsolat két legfontosabb alappillére az elkötelezettség és a szenvedély, állítja prof. Dr. Bagdy Emőke.
Biztos, hogy létezik új, szebb, jobb?
Sajnos, a mai világban a fogyasztói társadalom sosem látott méreteket ölt. „Dobd ki a régit és vegyél újat!" - halljuk mindenhonnan, és ez sajnos a kapcsolatainkra is igaz. Ma már nem divat megjavítani a régit, a megromlottat. Ha tönkre ment a házasságunk, könnyedén továbblépünk, hiszen nőből, férfiból is van jobb, szebb, újabb. Ám az elején, amikor még tart a lángolás, mindannyian azt hisszük (vagy reméljük): ez örökké így marad. Pedig tudnunk kell, hogy egy kapcsolatnak szakaszai vannak, amiket ha felismerünk és megtanulunk kezelni, átléphetjük és megoldhatjuk az aktuális problémákat, hogy aztán ne kelljen „új, szebb, jobb" után nézni.
A szerelem első évében még a lángolásé a főszerep, ebben az időszakban alig vesszük észre a másik hibáit, szinte tökéletesnek látjuk párunkat, és minden rózsaszín. Aztán az 1.-3. évben egymás lehető legjobb megismerésére törekszünk, vagy ahogy a professzor asszony mondta: „akár a sünök, akik fáznak, mi is úgy próbálunk meg egyre közelebb kerülni a másikhoz, hogy tüskéinkkel ne sebezzük meg egymást". A gyermekvállalással újabb korszak kezdődik egy párkapcsolat életében, hiszen akár belátjuk, akár nem, a férfinak ezután akaratlanul is kisebb szerep jut, így természetes érzés, ha féltékenység üti fel a fejét. Ilyenkor kell a nőnek okosan viszonyulni a társához, és éreztetni, hogy párja kiválóan megállja helyét az új szerepkörben is. A következő nagyobb erőpróba a 40.-50. életév között jelentkezik, amikor hormonális változások ütik fel a fejüket mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál. A nőknél az ösztrogénszint csökkenése (klimax) házsártosságot, férfiasodást, sőt, nem várt helyeken fellépő szőrösödést idéz elő, a férfiaknál pedig ilyenkor figyel be az ún. kapuzárási pánik, amikor úgy érzik, még egyszer utoljára bizonyosságot kell szerezniük hódítási képességeikről. Ha ezt a korszakot a párkapcsolat túléli, akkor utána valamelyest „nyugisabb" időszak veszi kezdetét.
Mi az élet értelme?
Emőke véleménye szerint az élet értelme - társadalmi szempontból mindenképpen - a gyermek és a család. Az „olyan nincs, hogy boldog szingli!" kijelentést pedig hatalmas taps fogadta. Ezekszerint tehát sokak egyetértettek vele, hogy napjaink társadalmának egyik túlzott jelentőséggel bíró életformája, a szingliség nem okozhat akkora boldogságot, ahogy azt maguk a szinglik állítják. Mert mindannyiunk életében a legfontosabb a sikeres párválasztás, és a családalapítás. És hogy létezik-e az írás elején megfogalmazott nagybetűs titok? Nos, szerintünk nem. A professzor asszony nem adott a kezünkbe kulcsot párjainkhoz, hiszen minden kapcsolat más és más, és a befolyásoló tényezők száma szinte végtelen. Kezdve a csecsemőkortól, a szocializáción át későbbi életünkig, számtalan tényező határozza meg párkapcsolatainkat, és hozzájuk való viszonyunk milyenségét. Az azonban tény, hogy az egymásra figyelés mindennél fontosabb. Sokat segíthet például, ha fél-fél óra erejéig elmondjuk egymásnak gondjainkat, amik a hét során (vagy a kapcsolat során) felhalmozódtak, és partnerünk megpróbálja értelmezni, visszamondani őket, jelezve ezáltal, hogy érti-e, vagy sem, majd pedig együtt próbálunk megoldást találni rá. Az odafigyelés és a másik tisztelése mellett fontos, hogy tisztában legyünk vele: egy kapcsolat két legfontosabb összetevője a szerelem és a szövetség. Meg kell tanulnunk szövetségben megélni a szerelmet, kitartani párunk mellett, és elfogadni, hogy a férfiak és a nők sokszor egy egészen más világból jöttek."
Áldás! Lótusz (Facebook)
vaskarika.hu
