Japán művészeti technika, amellyel a törött porcelánok új életre kelhetnek

Eltört a kedvenc porcelán kávésbögréd? Ha nem értesz a kintsugihoz, akkor próbálkozol pillanatragasztóval, de az ujjad már megragadt, a csésze még nem. Vagy éppen porcelánragasztóval - de azt meg minek venni, ha évente egyszer törik el egy-egy tányér, vagy pohár. De ha értesz a japán "törött edény-művészethez", azaz a kintsugihoz, akkor ez egy hatalmas kihívás, és egy csodálatra méltó alkotótevékenység.

A törött cserepek darabjait aranyat, ezüstöt és platinumot tartalmazó ragasztóval illesztik egymáshoz. Ez a japán művészet a 15. században keletkezett, amikor Ashikaga Yoshimasa japán shógun a szolgálóját kérte meg, hogy kedvenc (törött) csészéjét valahogyan javítsa meg. Sőt a kérés még ennél is faramucibb volt: Tegyen vele valamit, amitől szebb legyen, mint újkorában! A japán mesterek nagy gondban voltak, végülis aranyszínű anyaggal illesztették össze a darabkákat. A történelem során a kintsugi a chanoyu (japán teaszertartás) részévé vált. Ezt az eredetileg Japánban alkalmazott technikát Kínában, Koreában és Vietnámban is átvették.

A japán filozófia a kintsugit azzal magyarázza, hogy ez a művészet olyan, mint az élet: a sors változása, és annak elfogadása rejlik benne.

Egy kis videót is megnézhetsz erről az érdekes művészetről:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=UWa_MyLpZfQ[/embed]

szöveg: saját

képek: pinterest.com