Kezdhetném ezzel a közhellyel is: "Ami nem öl meg, az megerősít." De tényleg így van. Múltbéli élményeink, előző életeink, vagy éppen gyermekkori traumáink a felszín alatt tovább élnek. De az csak tőlünk függ, hogyan viszonyulunk mindehhez és mit hozunk ki belőle.
Müller Péter így vélekedik a múltról:
"Minden embernek időtlenül gazdag múltja van.
Testünk minden sejtje és atomja az ősteremtésig emlékszik vissza. Az anyaméhben ennek a több milliárd évnek az emlékét egy kilenc hónapos gyorstanfolyamon megismételjük.
És bizonyos vagyok abban, hogy nemcsak testünk, lelkünk emlékezete is időtlen. Nem csak ennek a rövidke életünknek a múltja van benne.
Hoztunk is magunkkal egy mélymúltat. Kérdés, hogy az idő szüntelen áramlásában és változásában mit teszünk azzal, ami már megtörtént? És ez már egyéni kérdés. Mondok egy hatásos példát. Ismerek két, ma már idős nőt. Mindkettőt megerőszakolta egy galeri körülbelül hét-nyolc éves korában. Az egyik magányos maradt, életre szóló traumában él. Iszonyodik a férfiaktól. Most már ezt az iszonyt elviszi magával, tudom, hogy nem él sokáig. A másiknak két felnőtt lánya és egy fia van, ma már nagymama, és boldogan él a férjével.
„Megtörtént – szörnyű volt – de elmúlt. Régóta más ember vagyok."
Ezt mondta. S még azt is, hogy utólag sokat köszönhetett az iszonyú emléknek, mert pszichológus lett, és az élmény olyan tudáshoz jutatta, mellyel sok embernek mer hasznos tanácsot adni.
Nem árt néha szembesülni a démonnal. Ha túléled, és jól, erős leszel!"
