Ez a valóság természete a buddhizmus szerint.

A buddhista filozófia, vallás szerint Buddha arra tanította követőit, hogyan lehet megszabadulni a szenvedéstől, és hogyan érhetik el a nirvána állapotát, azért, hogy kiléphessenek az újjászületés állandó körforgásából. Vagyis a valódi megszabadulásban segít.

A buddhizmus a valóság természetét három jellemzőn keresztül írja le: az aniccsa (mulandóság), anatta (éntelenség) és a dukkha (szenvedés). Ez tehát a létezés három jellemzője, amely azt írja le, hogy a dolgok hogyan vannak.

1. Aniccsá

Azt fejezi ki, hogy kivétel nélkül minden függő létezés folyamatosan változó állapotot mutat. A szó jelentése "állandótlan", mely a szó eredeti jelentését tekintve a folytonosság nélküli állapotot jelenti. Buddha azt tanította, hogy mivel a függő dolgok állandótlanok, ezért a hozzájuk való kötődés válik a szenvedés (dukkha) okává.

Hérakleitosz: "Kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba".

Az öregedést, egy kapcsolat változását, a körülöttünk élő emberek változását ne kudarcként éljük meg, hanem fogadjuk el. Mi is változunk, ha akarjuk, ha nem: a tapasztalataink formálják tudatunkat, érzelmeinket, érzéseinket. Van, hogy fóbiáink alakulnak, de olyan is történhet, hogy élethelyzettől, amely megváltozott, azonnal elmúlik. Ne féljünk a változástól!

2. Dukkha

Szó szerinti jelentésénél (kiegyensúlyozatlan) többet foglal magában: általában "szenvedésnek, elégedetlenségnek, nem kielégítő jellegnek" fordítható. A dukkha a jelenségek (kellemes és kellemetlen egyaránt) megtapasztalását, megélését jelenti. Arra, hogy a megtapasztalás negatív, vagy pozitív csak mi ragasztunk bélyeget. A buddhizmus szerint ez csak egy történés. Bármi történik is velünk, az a mi szűrőnkön keresztül válik jóvá, vagy rosszá. Bármi, ami velünk történik, lehet jó is, de rossz dolog is. A szemüvegünk dönti el, hogy milyennek látjuk.

Buddha szerint háromféle dukkha létezik:

• Dukkha-dukkha (a szenvedés szenvedése) - a fájdalom, a betegség, az öregkor, a halál, a gyász illetve a velük kapcsolatos fizikális és mentális eredetű szenvedések.

• Viparinama-dukkha (a változás szenvedése) - az aggodalom és a stressz, amit az vált ki, hogy olyan dolgokhoz kötődünk, amelyek folyamatos változásnak vannak kitéve.

• Szankhára dukkha (az alaköltés szenvedése) - a szenvedés, amely a feltételek általi dolgok tulajdonságaihoz van kötve (a froma, az érzés, az észlelés, akarati formációk és tudatosság).

A dolgokat megélnünk kell, nem szabad felcímkézni. Csak szabad folyást kell hagyni (sosem tudjuk, hogy milyen jó dolog sülhet ki belőle) számukra. Szemléljük a dolgokat és ne akarjuk befolyásolni.

3. Anatta

Az anatta a buddhizmusban a "nem-Én" állapotára utal (Én-telenség, önlét hiánya). Buddha úgy magyarázta, hogy amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), azok valójában nem jellemezhetők azzal, hogy "én" vagy "enyém". Éppen ezért nem szabad kötődni hozzájuk. ((Az önismereti tesztek is, melyeket gyakran megosztok veletek inkább csak egy-egy pillanatnyi állapotot tükröznek, mert én-ünk folyamatosan változik, illetve csak egy-egy kis szegletét tudjuk belőle megismerni énünknek.))

Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. A szó nem azt jelenti, hogy nem létezik semmilyen én-esszencia, hanem hogy az nem az ugyanaz az Én-kép, amit agyunk megalkotott (vagyis nem egyenlő az ego-val). A feladatunk, hogy megszabaduljunk a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy eljussunk magasabb rendű énünkig. És mivel a dolgok folyamatosan változnak, énünk is folyamatosan változik - ezt nehéz elfogadnunk, és ez boldogtalanságot eredményez. A legfontosabb feladatunk, hogy megtanuljunk együtt élni a változással, mint a napsütéssel, esőkkel, szelekkel, és az évszakokkal.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=BIRJMESl4U8[/embed]