A múlt héten néztem meg a Fekete hattyú című filmet. Két szó ragadt meg bennem és azóta is kattog rajta az agyam. A film fő mondanivalója (számomra) az önfegyelem és az önfeledtség. Mert ahhoz, hogy céljainkat elérjük, erre a két dologra van szükségünk. Az önfegyelem segít, hogy egyáltalán legyenek céljaink és kitartsunk. De az önfeledtség nélkül az egész mit sem ér.
Erről elmélkedett Müller Péter is, a Life. hu, a múlt héten:
"Az életnek szüksége van valami szent könnyelműségre.
Ez egy nagy gyógyító pszichológus varázsmondata. Sok lelket kihozott vele bajból, depresszióból. Feloldott vele görcsöt, búskomorságot, gyűlöletet és kóros bűntudatot. Hogy ne vedd az egészet túl komolyan! Laza lelki tartás, mondta Karinthy Frigyes.
Fontos, hogy tudd, az egész csak játék. Tekintsd annak. És játsszál!
A legnagyobb csatáidat se görcsösen, hanem játékosan vívd meg. Játék megszületni, játék felnőni, játék szerelmesnek, anyának lenni, játék megöregedni és játék meghalni is. Tekintsd annak! Hamarabb leszel túl a bajokon, hamarabb kiúszol a partra, hamarabb túl leszel a legnagyobb sorscsapáson is, ha van benned valami szent könnyelműség. S tudod, hogy nem olyan nagy baj a baj. Csak játssz!"
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=M-7iEZxvjd4&list=RDM-7iEZxvjd4#t=134[/embed]
