Amiért még nem fizettünk, nem kapjuk meg.
Az elvárások ellenünk dolgoznak: miközben túlságosan várunk valamire, hajlamosak vagyunk elveszíteni erőforrásainkat és az időt. Sok-sok erő kell ahhoz, és nem hoz örömet.
Képzeld el, hogy elmész egy étterembe, és rendelsz egy omlettet. Várod, várod, de egy idő után felmerül benned, hogy talán elfogyott, vagy lassan készül el, de van helyette (azonnal) homár, brassói, melegszendvics, gyümölcssaláta... És ugyanannyiba kerül. Az omlett később lesz. És az sem biztos, hogy lesz...
Természetesen tojást szeretnél, de mi lenne, ha mégis inkább homárt ennél? Még sosem ettél homárt, és nem gondoltad volna, hogy ezt is ehetnél. De te allergiás vagy a tengeri herkentyűkre... Megkockáztatnád? Miért pazarolnál időt, energiát, és az egészséged arra, hogy megkóstold?
Bármi jön - az mind tetteink eredménye. Minden, amit kifizettünk, megkapjuk. Amit pedig nem fizettünk ki, nem jön. Még akkor sem, ha nagyon várjuk.
A "túlzott" várakozás megfoszt bennünket a valósággal való kapcsolatunktól, a realitástól, és attól, hogy élvezzük az időt. Időt és energiát költhetünk a homárevésre, amely az ismeretlen váratlan meglepetését és örömét okozza.
Azonban, ha tényleg rántottára vágyunk, az még úton van. De ha megértjük, és hajlandóak vagyunk kivárni, akkor az Univerzum által megérkezik a régóta vágyott rántottánk is!
