Akkor te is nagyon különleges ember vagy!

Legyen ez egy jó vígjáték, vagy egy halállal kapcsolatos film, én szinte mindegyiken tudok sírni. A legmeghatóbb filmek számomra azok, amelyek kutyákról szólnak és aztán valami depis dolog történik velük... Az emberek egy része is szokott sírni filmeken...

Vannak különleges emberek - olyanok, akik valóban együtt tudnak érezni másokkal. Pedig manapság annyi nárcisztikus és pszichopata van, aki simán, teljesen érzelemmentesen, hideg fejjel, szeretet és együttérzés nélkül éli le az életét. Ők azok, akik sosem lépnek bele a másik cipőjébe, sosem tudják meg (és nem is akarják tudni), hogy mások mit éreznek.

Azok, akik képesek arra, hogy átérezzék mások érzéseit, nagyon különleges emberek és nagy szükség van rájuk. Mert az empátia egy nagyon különleges és pozitív képesség.

"Az empátia avagy beleérző képesség, amivel egy másik ember vagy élőlény lelkiállapotába tudjuk helyezni magunkat. Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg. Empátiás képessége fejlett állatoknak is lehet, pl. elefánt, delfin, kutya, egyes majmok. " wikipedia

Az, aki képes arra, hogy beleérezzen mások fájdalmába, elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a fájdalomnak. Erős ahhoz, hogy az erő legyen mások számára. Elég erős ahhoz, hogy megértse, valójában mi játszódik le egy ember lelkében.

Egy másik emberért aggódni nem gyengeség, még akkor sem, ha az egy film kitalált hőse. Azt mutatja, hogy van szíved, és ez a szív összetörhet valaki más fájdalmától. A film végére a szív normális állapotba kerül. Ez a "gyors gyógyulás" is elmond valamit rólad: azt, hogy elég erős vagy, hogy újra felkelsz és mégy, és hogy elég okos vagy ahhoz, hogy megkülönböztesd a mesét a valóságtól.

Természetesen sokszor azért sírunk, mert a film hőse pontosan ugyanolyan helyzetbe kerül, mint amilyen mi magunk is voltunk már - ez a fájdalmas emlékek könnye. És ez is hatalom: újra szembenézni azzal, ami fájdalmat okozott a múltban. Néha az emberek sírnak, amikor elárasztják egy film zseniális érzelmei. És ezt nem csinálják az érzéketlen, önimádó emberek.

Van ennek az átélésnek egy nagyon beteges változata is, a Stendhal-szindróma. Ez egy erős benyomás, amelyet egy műalkotás megtekintésekor érez az ebben a betegségben szenvedő. Az ingerek annyira erősen hatnak rá, hogy akár még el is ájulhat, vagy épp más fizikai tünet is kialakulhat nála.

Azokkal az emberekkel, akik annyira érzékenyek, hogy a filmek ennyire hatnak rájuk, általában nagyon jó filmet nézni, jó zenét hallgatni, jó könyvet olvasni. És ez is hatalom - annak ellenére, hogy mi történik ma a társadalommal.