Így lett ketchup a halszószból.

A ketchup szó egyes feltételezések szerint a kínai (Ké Tsiap, 茄汁) szóból ered, amely egy fűszeres halszósz neve. A ké tsiap mártás már 350 évvel ezelőtt szerepelt a kínai írásokban, az angol nyelvben 1690-ben vált ismertté.

Kínában ez a szósz különböző halfélékből, puhatestűekből készült, sok fűszerrel. Angol nyelvterületre illetve Európába az angol és holland tengerészek közvetítésével jutott.

Az első európai receptet Elisa Smith publikálta The Compleat Housewife című, 1727-ben, Londonban megjelent, háztartási ismereteket összefoglaló művében. A recept az eredeti, ázsiai minta alapján állt össze az alábbi összetevőkkel: szardella, hagyma, ecet, fehérbor, „édes fűszerek” (szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér), bors és citromhéj. A háziasszony ezt a szószt húsok ízesítéséhez ajánlotta.

Érdekesség, hogy ez a könyv lett 1974-ben Amerikában az első kiadott szakácskönyv.

A ketchup először tehát tengeri élőlényekkel, vagy gombaalappal, dióból készült, de Malajziában, ahol nemzeti ételnek számít, banánból is készítik.

A paradicsommal készült ketchup első ismert receptje a Mrs. Samuel Whitehorne szerkesztésében 1801-ben kiadott „The Sugar House Book” című amerikai szakácskönyvben jelent meg. Akkoriban így készítették:

„Egy száraz napon szedj jó éretteket [paradicsomokat], kezeiddel nyomd szét őket, majd száz paradicsomra számolva adj hozzá fél font [23dkg] finom sót. [Lassú tűzön] kevergesd, hogy oda ne égjen. Amíg meleg, egy ezüstkanállal nyomkodd át egy finom szitán, míg csak a héja marad, majd adj hozzá egy kevés szerecsendiót, 3 szerecsendió virágot, szegfűborsot, szegfűszeget, fahéjat, gyömbért és borsot az ízesítéshez. Állandó kevergetéssel, lassú tűzön főzzed, amíg sűrű nem lesz. Ha kihűlt, tedd üvegbe. Száz darab paradicsom négy, vagy öt üveghez elegendő és két, vagy három évig is jó marad.”

A mai formája 1876-ban alakult ki, és Henry J. Heinz nevéhez fűződik. A férfi a csődbe ment élelmiszeripari cégének új terméke volt a ketchup. Nagy reményeket fűzött a paradicsomos-fűszeres alapú, ecetes, cukrozott szószhoz és tarolt vele. Néhány éven a bevezetés után már évente több millió üveg fogyott csak Amerikában.

57 és a Heinz ketchup

Heinz fontosnak tartotta a minőséget és a marketinget. 1892-ben New Yorkban látott egy 21-féle stílusú cipőt hirdető reklámot, amely megihlette, és bevezette az 57 változat (57 varieties) szlogent (bár már ekkor több, mint 60-féle terméket gyártott). Az 57-es számot mágikusnak vélte, könnyen megjegyezhetőnek. És valóban működött. És még egy dolog az 57-es számról: ha ott ütünk az üvegre a kezünkkel, ahol a címkén az 57-es szám van, akkor könnyen kicsusszan a finom szósz az üvegből.

1900-ban a világon elsőként ő működtetett világító reklámfeliratot (a New York-i 23. és 4. utca sarkán), és marketingfogásként apró ajándékokat, termékmintákat osztogatott a vevőinek.

Vicces, de praktikus: mivel a ketchup savas kémhatású a benne található paradicsom és ecet miatt.  Ennek köszönhetően akár rézből készült edényeket, vagy az alufelnit is kezelhetjük vele, mert az ecet miatt maró hatású. Az ezüsttel vigyázzunk!

Miért fontos, hogy minden nap fogyassz paradicsomból készült ételt? Innen megtudhatod.

A bejegyzést a Heinz Magyarország támogatta. 

Forrás: wikipedia,  foodandwine, maistanultamvalamit, mindemegette