Ezt a 21 dolgot jelenti, amikor keresztet vetsz

Facebook Pinterest Tetszik

2018. augusztus 15. - Lótusz_blogger

A keresztvetés 21 hatása.

Amikor belépünk egy templomba, vagy imába fogunk, vagy valami hirtelen rossz dolog történik velünk, akkor keresztet vetünk. Legalábbis mi, keresztények, istenfélő emberek. Ezzel az egy mozdulattal azonban sokkal több jót teszünk, mint gondolnánk.

Amikor keresztet vetünk:

1. Imádkozunk. Imát keresztvetéssel szoktuk elkezdeni, ugyanakkor a keresztvetés maga is egy imádság. Miért? Az imádság lényege „lelkünk felemelése Istenhez” (Damaszkuszi Szent János). „A keresztvetés nem üres gesztus, hanem hatékony ima, amellyel a Szentlélekhez, gyümölcsöző keresztény életünk védőjéhez és segítőjéhez folyamodunk ” – állítja a katolikus író, előadó, Bert Ghezzi.

2. Megnyitjuk magunkat a kegyelem felé. A keresztvetéssel kinyitjuk azt ajtót, hogy befogadjuk Isten áldását, és képessé tesz, hogy együttműködjünk vele.

3. Megszenteljük a napot. Ha a nap fontosabb pillanataiban keresztet vetünk, a kereszt jelével megszenteljük hétköznapjainkat. „Minden lépésünknél és mozdulatunknál, belépéskor, kilépéskor, öltözködéskor, tisztálkodáskor, asztalnál ülve, lámpát gyújtva, karosszékbe vagy székre leülve, a hétköznapi élet minden tevékenysége közben megjelöljük homlokunkat a jellel” – írja Tertullianus.

4. Önmagunkat Krisztusnak szenteljük. Amikor a kezünket a homlokunktól a szívünkhöz, majd mindkét vállunkhoz visszük, Isten áldását kérjük egész lényünkre: az elménkre, vágyainkra az egész testünkre-lelkünkre: a keresztvetés teljes valónkat, testünket, lelkünket, szívünket és elménket Krisztusnak ajánlja. „Foglaljuk bele egész lényünket – testünket, lelkünket, értelmünket, akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket, mindazt, amit teszünk, és amit nem teszünk –, és a kereszt jelével megjelölve erősítsük és szenteljük meg mindezt Krisztus erejében, a háromságos egy Isten nevében” – fogalmaz Romano Guardini teológus.

5. Megemlékezünk a megtestesülésről. A keresztvetést lefelé irányuló mozdulattal, a homloktól a mellkas felé végezzük, „mert Krisztus a mennyből leereszkedett a földre” – írja III. Ince pápa. Keresztvetés közben, ha a hüvelykujjunkat és a mutatóujjunkhoz vagy a gyűrűsujjhoz érintjük, azzal is Krisztus kettős, isteni és emberi természetét fejezzük ki.

6. Megemlékezünk Jézus szenvedéséről. A keresztvetés Krisztus keresztre feszítésének szimbóluma. Ha mindezt nyitott jobb tenyérrel, mind az öt ujjunkkal végezzük, akkor Krisztus öt sebére emlékezünk.

7. Megvalljuk a Szentháromságot. III. Ince pápa azt vallotta, hogy ha a keresztvetést három összeérintett ujjal végezzük, akkor azzal az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságát erősítjük meg.

8. Istenre irányítjuk imánkat. Ima közben az Atyát, a Szentháromságot mindenki különböző módon, a saját szintjének megfelelően képzeli el. Ez a kép inkább rólunk, mint Istenről árulkodik. Azonban a keresztvetés rítusát mindeki ugyanúgy csinálja, ez pedig mindenkit a Isten felé irányít: „Amikor a Szentháromsághoz fohászkodunk, a minket teremtő, nem pedig az általunk teremtett Istenhez szólunk. Elképzeléseinket félretéve ahhoz az Istenhez imádkozunk, akinek ő kinyilatkoztatta magát: Atya, Fiú és Szentlélek háromságához” – írja Bert Ghezzi.

9. Kifejezzük a Fiú és a Lélek származását. Azzal, hogy először a homlokunkat érintjük, szimbolizáljuk, hogy az Atya a Szentháromság első személye. Lefelé haladva a keresztvetésben „kifejezzük, hogy a Fiú az Atyától származik”. Azzal, hogy a Szentlelket említjük harmadikként, arra utalunk, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik – közli Szalézi Szent Ferenc.

kép: epicpew.com

10. Megvalljuk a hitünket. A keresztvetés egyúttal egy mini-hitvallás, amely a megtestesülésbe, a keresztre feszítésbe és a Szentháromságba vetett hitünket fejezi ki.

11. Segítségül hívjuk Isten nevének hatalmát. Ahogyan mindenki neve jelent valamit, nemcsak egy embert, hanem egy energiát, egy lelket, szellemet, úgy Isten nevének hatalma van. Szent Pál ezt írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,10) János evangéliumában ezt mondja Jézus: „Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14,13–14)

12. Vállaljuk Krisztussal együtt a keresztet. Aki követni akarja Krisztust, annak az Úr szavai szerint meg kell tagadnia magát, és fel kell vennie a keresztjét (Mt 16,25). „Krisztussal engem is keresztre feszítettek” – írja Pál apostol (Gal 2,19). Amikor keresztet vetünk, kinyilvánítjuk, hogy igent mondunk a tanítványságnak erre a feltételére.

13. Szenvedésünkben segítséget kérünk. Bert Ghezzi szerint vállaink érintésével arra kérjük Istent, hogy segítsen – vállaljon, vegyen vállára – minket.

14. Felelevenítjük keresztségünket. A keresztvetéssel megerősítjük a keresztelésünkkor elhangzott szavakat: „összefoglaljuk és újra elfogadjuk keresztségünket” – írja Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa.

15. Visszafordítjuk az átkot. Szalézi Szent Ferenc szerint a keresztvetésben „az átkot jelentő bal oldaltól az áldást jelentő jobb oldal felé” irányuló mozdulat a bűnbocsánatra és a bukás visszafordítására emlékeztet. Mindez azt is jelenti, hogy a jelen nyomorúságból a jövendő dicsőségbe fogunk jutni - Ince pápa: Krisztus is „átment a halálból az életbe, az alvilágból a mennybe.”

16. Krisztus képére formáljuk magunkat. Szent Pál átöltözéshez hasonlítja bűnös természetünk átalakulását Krisztusban: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására” (Kol 3,9–10). Az egyházatyák Krisztus ruháitól való megfosztásával kapcsolták ezt össze. Tanításuk szerint az ember, amikor a keresztségben leveti régi természetét és újat vesz fel, részese lesz annak, amikor Krisztust megfosztották ruháitól. A keresztvetés kifejezheti, hogy részesei akarunk lenni e megfosztatásnak, majd a feltámadás dicsőségébe öltözésnek. A keresztre feszítés egészét elfogadjuk, nem csak azt, ami megfelel az ízlésünknek.

17. Megjelöljük magunkat Krisztusnak. Az ógörög jel szó a tulajdonlás jegyét is jelentette. Ahogyan a pásztor megjelölte a nyájához tartozó állatokat, mi, amikor keresztet vetünk, Krisztus, az igazi Pásztor tulajdonaként jelöljük meg magunkat.

18. Krisztus katonáinak valljuk magunkat. Nemcsak a nyáj tagjait jelölték meg, hanem a katonákat is. Tehát a keresztény ember nem birka, hanem Krisztus katonája. Szent Pál: „Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. … Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6, 13–17)

19. Elriasztja a gonoszt. A keresztvetés a sátán elleni küzdelem egyik fegyvere. Egy középkori prédikátor, Aelfric szerint „csodálatosan hadonászhat az ember a kezével, ám áldás nem származik belőle, hacsak nem vet keresztet. Ha azonban keresztet vet, a gonosz csakhamar megrémül a győzelmes jel láttán.” Egy másik, Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonított mondás szerint pedig a keresztvetés hatására a démonok „elrepülnek”, mert „úgy félnek tőle, mintha bottal vernék őket”.

20. Pecsétet teszünk magunkra a Lélekben. Az Újszövetségben a szphragisz szót (17., 18. pont) pecsétnek is fordítják, erre szép példa a második korintusi levél, ahol Pál apostol ezt írja: „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.” (2Kor 1,21–22) Ahányszor keresztet vetünk, újra megpecsételjük magunkat a Lélekben, és kérjük, hogy hatalmas működése hassa át életünket.

21. Tanúságot teszünk mások előtt. A nyilvános helyen végzett keresztvetés a hitünkről való tanúságtétel egyszerű formája. „Ne szégyelljük hát megvallani a Megfeszítettet! Legyen a kereszt a mi pecsétünk, amellyel bátran jelöljük homlokunkat és mindent: a kenyeret, amelyet elfogyasztunk, az italt, amelyet megiszunk; minden be- és kilépésünket, lefekvésünket és felkelésünket, utazásunkat és pihenésünket” – írja Jeruzsálemi Szent Cirill.